Lehet kevés
pénzből is sikerfilmet készíteni? Ismert főszereplővel, és már
kipróbált sztorival? Lehet! Például A fekete ruhás nőt.
Mégpedig horrorként, ami dráma és thriller is egyben. Van benne kicsit
ebből is, kicsit abból is, de a lényegét mégsem veszíti el. Daniel
Radcliffe pedig túllép árnyékán, és prezentálja, milyen, amikor
gyerekszínészből a felnőttek világába csöppen az ember. Előrevetítem: sikeresen
vette az akadályt.
Az első, ami
a plakátról belénkég: Daniel Radcliffe,
a "varázslótanonc" borzongat a vásznon, vagy inkább őt
borzongatják a szellemlények? Meglepő, hogy a Harry Potter után nem
skatulyázták be, hiszen oly sokáig alakította Potter szerepét, hogy erősen
fennállt ennek a veszélye. De kemény munkával, rácáfol erre a sztereotípiára. Ahogy arra is,
családapát csak "meglett" férfiak alakíthatnak a vásznon.
Természetesen tisztába vagyunk azzal, hogy egyre kitolódik a gyermekvállalási
idő, egyre később jön az első gyermek, de mindennek dacára nem kell, hogy jó
harmincas pasi játssza az apaszerepet. Nem a kortól lesz hiteles az alakítás.
A fekete ruhás nő története már 1983-ban
megszületett, mégpedig Susan Hill
tollából. Ekkor jelent meg elsőként a kötet, de hazánkba csak 1995-ben jutott
el. A könyv atyja mára az egyik legsikeresebb misztikus krimi- és
detektívregény író lett Angliában. A sztorit nem csak filmre, de színpadra
is alkalmazták, mely napjainkban is folyamatosan műsoron van Londonban, a
WestEnden. A TV-film pedig 1989-ben, Asszony
feketében címmel készült el. De maga a fekete ruhás nő is megjelenik időről
időre más történetekben is, például a Dr
House részeiben is feltűnt a „jelenség”, amikor Houset hipnotizálták.
Ezen
alkotások adaptációja a James Watkins
rendező által jegyzett A fekete ruhás nő.
Azt nem mondhatjuk - a legnagyobb jóindulattal sem -, hogy szakít a
horrorfilmek hagyományaival. A direktori székben még kezdőnek mondható Watkins a már bevált eszközökkel
operál, ámde sikerrel teszi mindezt. Sötét jelenetek, minden mozog-zenél, és a
háttérben különös árnyak mászkálnak. A Gyilkos
árnyak rendezője tehát bevet mindent a feszültség fokozására alkalmatos
hatásfokozókból, de talán mind közül az egyik legsikeresebb a csend kimért
használata. Annyira pontosan van megkomponálva a "nagy" csendek
alkalmazása, hogy az már felér filmzenével is.
Pedig Marco Beltrami (Képlet, A bombák földjén) dallamai csak
tovább fokozzák a drámai hatást, valamint a félelmeinket. Melyből
valljuk be, nincs hiány a másfél óra alatt. Hiszen a történet szerint Arthur
Kipps (Radcliffe) ügyvédként megbízatást kap, mérjen fel egy
eldugott kisvárosban lévő, "kissé" rossz hírben
álló házat a hagyatéki tárgyalás előtt. Mivel egyedül neveli négy
éves fiát, Josephet (Misha Handley), mindent megtesz azért, hogy
mindent megadhasson kisfiának. Felkerekedik hát - annak dacára, hogy a helyiek
nem nézik jó szemmel, sőt, próbálják minél inkább megnehezíteni munkáját -,
és beköltözik az ódon házba, ahol rövid idő alatt kezdetét veszi a
lidércnyomással teli munka. Ahogy Arthur elkezdi küldetése
teljesítését, egy sötét ruhás nőt lát meg a kúria ablakából, és mivel
megbolygatta a régi sebeket, ismét elkezdődnek a város gyermekeit érintő
különös és kegyetlen halálesetek. Az ügyvéd előtt - miközben a házban
fellelhető iratok között kutat - körvonalazódnak egy borzalmas családi tragédia
eseményei. Mindemellett pedig lelkiismeretét nyomja az érkezése óta másvilágra
költöző gyermekek emléke.

A fekete ruhás nő előzetese: