A múlthéten kiderült, hogy a klasszikus sci-fiből remaket készítenek és a hír hatására született az elhatározás, hogy klaviatúrát ragadok és bemutatom egyik örök kedvencemet. George Orwell 1984 című könyve sokakat magával ragadott/ragad az emberiség egy sötét világába kalauzol minket. Michael Radford rendezte film a szakmában, nem mondható túl sikeresnek, a komolyabb elismerések közül csak egy Bafta jelölést sikerült összehoznia. Az 1984 világképe egyértelműen párhuzamokat mutat a totalitárius államokkal, elsősorban a Sztálin vezette Szovjetunióval. Orwell olyan korban élt, mikor a zsarnokság, a diktatúra valóságosan is jelen volt Szovjetunióban, Németországban és más országokban, ahol a kormány vasmarokkal uralkodott saját polgárain, ahol az éhezés, a kényszermunka és a tömeges kivégzések mindennaposak voltak.
A Föld lakossága egy nukleáris konfliktust követően három országra oszlik, melyek állandó harcban állnak egymással. A filmben a párt kormánya négy fő minisztériumból áll, melyek nevei a feladatuk ellenpárjainak felelnek meg. A Béke Minisztérium a hadügyekkel, az Igazság Minisztérium hazugságokkal, a Szeretet Minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel foglalkozik.
A párt sosem és mégis mindig látható vezetője a mindentudó, teljhatalmú, imádott Nagy Testvér, röviden „NT”. Nagy Testvér „egy középkorú sűrű fekete bajuszos durva vonású férfi arca” Általában plakátokon ábrázolják, a „NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART” jelmondat kíséretében. Amikor éppen nem a NT szúrós tekintete mered a szerencsétlen pártkatonára, akkor a telekép(kamera+televízió) folyamatosan nyomon követi, hogy mit csinál... A félelemre alapuló rendszer egyik leghatékonyabb eszköze a Gondolatrendőrség, ami a lakosok gondolatait hívatott kontroll alatt tartani. A párt legfőbb ellensége a mindenki által gyűlölt Emmanuel Goldstein, aki állítólag a Testvériség nevű Pártellenes szövetség vezetője.
A Párt három jelmondata, amely mindenhol látható:
„A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”
Az 1984 világában a világ állandó háború állapotában van, senki sem szabad és mindenki tudatlan és a párt elsődleges célja, hogy az emberek ne is gondolkodjanak.
Az egyéniség bárminemű megnyilvánulását szigorúan üldöző állam egyik polgára, Winston Smith (John Hurt)
, az Archívum részlegén dolgozik hivatalnokként, elsődleges feladata az, hogy korrigálja a múlt eseményeit a párt akaratának megfelelően. Titokban naplót vezet, melyben leírja titkos vágyait. Robotikus és ingerszegény hétköznapjait gondolatbűnözéssel színezi. Winston gyakran úgy érzi, hogy egyedül van, míg egy nap megismerkedik a vonzó és titokzatos nővel Juliával (Suzanna Hamilton), aki az Igazság részlegén dolgozik. Megbeszélnek egy titkos randevút annak ellenére, hogy ez különösen tiltott tevékenységnek számít. A szerelmesek végül úgy döntenek, megszöknek, de az elnyomó állami apparátus útjukat állja és a letartoztatja őket...
A karakterek mesterien kidolgozottak, sok mostani filmmel ellentétben, ami Michael Radford érdeme. Alapos munkát végzett és abszolút korhű és a regénytől csak minimálisan eltérő munkát tett le az asztalra. Az érzelmekkel teli és szabadságra vágyó főhősünket John Hurt hitelesen alakítja, könnyen lehet azonosulni, mind a személyével, mind az ideológiájával. (O'brien) Richard Burton buzgó pártkatona szerepét, talán egy Oscarral is jutalmazhatták volna. Suzanna Hamilton nekem nem nyújtott többet egy erős közepesnél. A film romantikus szála optimális, pont annyi amennyi szükség van. A film egyetlen hibája, hogy kicsit döcögősek a jelenetek. Dominic Muldowney közreműködése, aki mellesleg a film zenéjéért volt felelős, helyes döntésnek bizonyult, mert a zenei háttér csak tovább fokozza a jelenetek drámai hatását.
A film tanulságos és elgondolkodtató, egyáltalán nem egy szokványos sci-fi. Rendkívül tanulságos mű, ami segíthet a világ politikájának és az emberi kizsákmányolás megértésében. Ahogy az lenni szokott, a film most is alulmúlja a könyvet, de egyszer szerintem mindenkinek látni kell/elolvasni a könyvet.
Nineteen Eighty-Four előzetes:
