Két
film, egyetlen történet. Egy európai és egy amerikai szemlélet.
Azonban a rendezés mintha percről percre megegyezne. De nem csak
ez, hanem a karakterek is roppant mód hasonlítanak az eredeti
vászonra vitel szereplőire. David Fincher rendezésében mégis van
valami új, amit nevezhetnénk az amerikai művek sajátjának is.
Mégpedig a fényképezés és a vágás gyors és pörgős
szimbiózisa.
Stieg Larsson könyvének, A tetovált lány 2005-ös
bemutatója óta számos nyelvre lefordították már a bestseller
alkotást. Az adaptáció alapjául szolgáló könyv elektronikus
változata elérte az egy milliós eladott példányszámot, mindezt
elsőként. Ezek tükrében nem meglepő, hogy Niels Arden Oplev
2009-ben svéd-dán-német koprodukcióban leforgatta a történetet.
Ennek sikerén felbuzdulva az amerikaiak is megrendezték a saját
„tetovált lányukat”. Amerikai szereplőkkel, alkotókkal és
szemléletmóddal. Ugyanazon történettel és fordulatokkal. Kérdés,
tényleg szükség volt erre? Gazdagította David Fincher a
filmtörténelmet?
Az alapsztori egy olyan karakterre építkezik, amit mostanság talán
már többször vettek elő a filmesek, és regényírók, mint
kellett volna. A sikeres újságíró. Csakhogy most más ez a
szerep. Ugyanis nem „csak” egyszerű médiamunkásról van szó.
Mikael Blomkvist (Daniel
Craig) oknyomozó
újságíró, amolyan detektív, aki mindent felkutat, kiderít, és
lassan-lassan összerakja a részleteket. A tulajdonság, amely
szakmai karrierjének törésekor újabb munkához segíti.
Felfogadja egy idős milliárdos, Henrik Vanger (Christopher
Plummer), hogy Mikael derítse ki a negyven éves családi
titkot. Találja meg szeretett unokahúgának, Harrietnek (Moa
Garpendal) gyilkosát, aki feltételezése szerint csakis a
családból kerülhetett ki.
A negyven évvel ezelőtt történtek apró mozaikjait lassan kezdi
összerakni Mikael, de az ügy felgöngyölítéséhez
segítségre van szüksége. Ekkor kerül képbe nála Lisbeth
Salander (Rooney Mara), és ezzel kapcsolódik össze a
kezdetektől két szálon futó cselekmény. Együtt már pontot
tehetnek a történet végére, feltéve, ha eljutnak odáig a
göröngyös úton, mely végig álszentséggel, félrevezetéssel,
és titkok hadával van kikövezve.
Az
amerikai-svéd-angol-német thriller gyors vágásaival, felemelő
tájaival és tipikus amerikai stílusával az első perctől az
utolsóig fenntartja a figyelmet, az izgalmat, a kétségeket,
valamint a feszültséget. A színészi játék hiteles hatást kelt.
Daniel Craig a München, és a Casino Royal után ismét
letette a névjegyét. Karakterének van jellemfejlődése, ahogy
Rooney Mara Lisbethjének
is. Noha
a mozi világában
még nem sokat kalandozott. Bár David Fincher
előző rendezésében,
a Social Network – A szociális hálóban már epizódszerepet
játszott, mégis A tetovált lány hozhatja meg számára
az áttörést. Mi is lehetne erre ígéretesebb példa, mint a
2012-es Golden Globe jelölés a Legjobb
színésznő - drámai kategóriában.
Christopher
Plummer (Ház
a tónál, Kezdők, Aztán mindennek vége) erős szerepformálással
vezeti végig Henrik
Vangert
az elvesztett unokahúga utáni kutatáson.
A
tetovált lányt a hazai mozik szinkronos változatban vetítik, ami
nem tesz rosszat a produkciónak. Sikerült olyan színművészeket
szerződtetni, akik a hangjukkal hozzátesznek az alapvetően hatásos
alkotáshoz. Tehát Bánfalvi
Eszter
és Epres
Attila
jó választásnak bizonyulnak Lisbeth
és Mikael
szinkronhangjának.
Ajánlom
mindazoknak, akik kedvelik a thrillereket, és olyan filmet
szeretnének látni, amit az utolsó percig feszült figyelemmel
követhetnek. Fontos megjegyeznem, néhol embert próbáló, sokkoló
brutalitással fűszerezett jeleneteket láthatnak az érdeklődők.
Tehát szigorúan csak 18 éven felülieknek ajánlott.
Nyilván
előnyt jelenthet a választásnál, ha még nem fedezték fel
maguknak a 2009-es európai változatot. Pedig ezt még annak is
megéri, aki azt már látta, mert Fincher
rendezése fiatalosan
lendületes,
és
nem csak a zene miatt!
