Ültetek már otthon zokogva egy nagy szakítás után? Töröltétek már ki félig üvöltve a közös képeket ( persze úgy, hogy ne legyen végleges)? Bepróbálkoztatok már a vigasztaló egyéjszakás levezető kalanddal? Esetleg buliról bulira jártatok felejtés gyanánt? Utaztatok már a világ végére, vagy csak egy másik városba, az érzéseitek elől? Ha igen, ajánlom ezt a filmet, ha nem, akkor is.
Peter-t (Jason Segel) egy napon váratlanul kidobja barátnője a gyönyörű tévésztár Sarah Marshall. A srác teljesen kiakad, ugyanis az egyoldalú kapcsolatban szinte minden, Peter élete is, Sarah körül forgott. A kezdeti kiborulós, sírós, hisztérikus nagyjelenetek után Peter úgy dönt, hogy Hawaii-ra utazik felejteni. Balszerencséjére a helyszínen kiderül, hogy Sarah és legújabb pasija a híres énekes Aldous Snow (Russel Brand) is ott üdül. Peter bármerre jár valahogyan mindig a turbékoló párocskába ütközik, ha bekapcsolja a tévét állandóan csak Sarah műsora megy, mindenről a lány jut eszébe és már a szálloda egész vendég sereglete tudja, hogy ő Sarah Marshall csúful elhagyott exe.
Miközben Peter láthatóan szenved és folyamatosan Hawaii életbölcsességekkel lesz gazdagabb (sőt még Hawaii nevet is kap a jóindulatú drogfogyasztó Chuck-tól), Sarah Marshall fürdőzik a rivaldafényben és Peter szobájába is áthallatszó szexuális életet folytat Aldous-sal.
Ahogy a tengerparti üdülő övezetben telnek a napok, lassacskán valami megváltozik. A csodás környezetnek, a jó néhány elfogyasztott gyümölcskoktélnak és egy csinos recepciós lánynak (Mila Kunis) köszönhetően Peter feledni kezdi régi kapcsolatát.
Az elhagyott Peter Bretter-t Jason Segel ( Felkoppintva, Így jártam anyátokkal) alakítja zseniális humorral és átéléssel. Nem is csoda, hiszen amellett, hogy ő a főszereplő, a forgatókönyv is Jason érdeme. Külön érdekesség, hogy a színész a szerep kedvéért szörfözni is megtanult. A néha ellenszenves, néha bűbájos Sarah figuráját elég rendesen hozza Kristen Bell (Hősök), ám akin fogcsikorgatva röhögünk az nem más, mint az angol komikus Russel Brand, akit Jason Segel később az évszázad felfedezettjének nevezett. A parádés szereplőgárdát a bámulatosan szép Mila Kunis (Fekete Hattyú, Éli könyve, Barátság extrákkal) és az azóta látványos fogyást maga mögött tudó Jonah Hill (Felkoppintva, Moneyball) gazdagítja, de feltűnik még Bill Hader (Superbad) és Paul Rudd (Spancserek, Felkoppintva) is. A filmcím nagyon találó és bár a magyar nyelvűvel sincs különösebb probléma, aki teheti inkább eredeti nyelven nézze, ne hazai szinkronnal.
Nicholas Stoller eddig forgatókönyvíróként volt ismert, ám első rendezése nem okoz csalódást. A történet röviden elmondva romantikusnak hangzik, ám ez senkit ne tévesszen meg. Vérbeli vígjátékról beszélünk, nem a bugyutább, összecsapott fajtából. Szerencsére megkímél az ízléstelen altesti poénoktól, mai problémákat boncolgat és még némi tanulság is leszűrhető belőle. Nem hagyja ki a legtöbb vígjátékkal karöltve járó szerelmi szálat, de nem válik csöpögőssé, sőt helyenként megdöbbentően életszagú. Az összes Judd Apatow nevével fémjelzett produkcióhoz (Pineapple Express, Felhangolva) hasonlatosan tele van „füves” humorral, ez sajnos olyan, hogy van aki szereti, van aki pedig falra mászik tőle, de maximum ezt lehet a film rovására írni. Közel két órányi rekeszizom edzésre ítél méghozzá úgy, hogy valahol azért megcsillan a dráma is ; igen, fáj valakit elveszíteni, de mindig van tovább.
Bevallom engem elbűvölt ez a jó kis romcom, ajánlom barátokkal esti lazuláshoz, pároknak kakaós összebújáshoz, anyunak és apunak, jókedélyű szomszéd néninek és mindenkinek aki szeretne kicsit kikapcsolódni.
