Oliver Hirschbiegel rendezővel jó pár évvel ezelőtt találkoztam, amikor nővéremnek, pszichológiai tanulmányai miatt kötelezően megkellet néznie A Kísérlet c. filmjét. A film tökéletes lenyomatott mutatott az emberi elme legsötétebb bugyrairól, és a mindenkiben ott szunnyadó uralkodási és irányítási vágyról. A film nagyobb ugródeszkát jelentett a német direktornak, ugyanis A Kísérlet előtt inkább Rex felügyelő korántsem mélyszántású kalandjait rendezhette meg. Ezek után egy olyan történelmi személyiség és korszak utolsó napjait álmodta vászonra, amelyet a német nép a mai napig mélyen és lesütött szemekkel szégyell. Ki kell itt emelnem, hogy A Bukás (a hatásvadász Magyar alcímet figyelmen kívül hagyva) nem egy személy, hanem egy egész korszak, egy egész, korábban halhatatlannak hitt eszme totális bukásáról
és pusztulásáról szól.
Hirschbiegel fantasztikusan mozog ebben a korszakban és nem esik át a ló másik oldalára. Nem próbálja a Führer-t az arcukba nyomni és nem is nyúl olyan propaganda eszközökhöz, amikhez a nyugati filmipar pár jelesebb képviselői a múltban jó párszor nyúltak (gondolok itt Spielberg Schindler Listájára). A filmbeli Hitlert hatalmas kontrasztba helyezik, és a rendező képes volt ezt a kontrasztot egyetlen egy jelenetegyüttesbe sűríteni. 1942-őt írunk, a német III. birodalom fénykora. Övék fél Európa, a német hadsereg ahol tud sikereket halmoz, és még messze van a fordulópontot okozó keleti fronti kudarcsorozat. A nyitójelenetben felbukkanó Hitler egy ereje teljében lévő férfit mutat, akinek jelenleg legnagyobb gondja, hogy új titkárnőt válasszon magának (részben az új alkalmazott szemszögéből követjük az eseményeket). Majd éles váltás következik. 1945: A főváros romokban, a Szovjet haderő napról napra beljebb hatol a háborútól sújtott városban, és szorul a hurok a Führer nyakán, aki eddigre egy megcsömörlött több idegi és más testi betegségtől sújtott koravén vezető, aki képtelen mit kezdeni a közelgő bukás szellemével és részben az idegrohamokba, részben pedig a rég elvesztett és porrá lett illúziókba menekül.
Az ostromolt város egyik bunkerében helyezkedik el a III. Birodalom krémje, ám az egyre közelgő szovjetek hatására megkezdődik a belső pusztulás, és itt mutatkozik meg A Bukás legnagyobb erénye: a realitás. Nem próbál meg semmit se lenyomni a néző torkán. A filmben ugyanúgy megjelennek jó és egyben gonosz náci vezetők, ahogy még a Führert is képes árnyalt karakternek bemutatni és megpróbálja a reális oldalát ábrázolni egy olyan történelmi személyiségnek, akit gyakran a földi gonosszal egyenértékűnek mutatnak szinte minden helyen. Azonban ahogy már említettem a film nem egy személy, de még csak nem is egy párt bukását viszi vászonra, hanem egy olyan eszmének az utolsó fojtott rúgkapálásait mutatja meg nekünk, amely korábban mindenek felettinek és elpusztíthatatlannak mutatta magát. Ahogy szűkül a németek élettere, úgy fogynak az esélyek, míg végül teljesen szertefoszlik a remény és egy, a világot gyökeresen megváltoztató és alapjaiban megrengető és nagyban bemocskoló eszme és birodalom bukik el a sötétségben, élén egy olyan vezetővel aki az utolsó pillanatig a színpadon maradt. Az üresjárataitól eltekintve hihetetlenül reális, és összerakott mű A Bukás. Bruno Ganz személyében pedig megtaláltuk a filmtörténelem legtökéletesebb Hitlerét.
A Bukás - Hitler utolsó napjai előzetes:
A Bukás - Hitler utolsó napjai előzetes:
