Új szerkesztőnk Eszter első kritikája!
Nagy várakozással álltam neki ennek a filmnek. Végre egy jó kis művészfilm a sok bárgyú akció és a rengeteg „ szexbe torkollik a jó barátság” típusú romantikus vígjáték után. Ekkorát azonban talán akkor csalódtam utoljára, mikor világossá vált, az a mókás kis kövér ember a piros ruhában nem a Télapó, hanem apu esetleg nagybácsi, rosszabb esetben bajszos szomszéd néni.

Tehát, adott egy kisvárosban felnevelkedett, mára rohanó üzletember életmódra váltott férfi , Jack(Sean Penn) , aki öccse korai halálának évfordulóján visszaemlékszik hányattatott gyermekkorára, a családot vasszigorral kézben tartó, sokat dolgozó tengerész tiszt apjára (Brad Pitt), és az apai terrort tétlenül néző anyjára (Jessica Chastain).

Jack tipikus kamasz, fel is veti a korral velejáró kérdéseket, miszerint „apa miért nem voltál otthon?”, „anya miért nem figyeltél rám?”. Nem mellesleg az egész film rengeteg kérdést vet fel, amelyeket aztán megválaszolatlanul hagy.  Hogy mi volt ezzel Terrence Malick rendező célja? Na ezt is csak ő tudhatja. Remek példa ez arra amikor a rendező nem a nézőnek, hanem saját magának készít filmet.  Olyan, mintha a rendező álmaiba tekinthetnénk egy kicsit. Lehet persze azzal jönni, hogy kult-, meg művészfilm, de igazából ezt manapság minden nézhetetlen alkotásra rá lehet fogni, amely kicsit is elvont, esetleg szürrealista jegyeket tükröz.

Azt azonban el kell ismerni, hogy a film gyönyörű,egy vizuális ínyencség , zseniális az operatőri munka, amit a vágásról már nem tudnék elmondani. Sok a jumping cut, helyenként zavaróan remeg a kép, nyilván szándékos volt a gondolatok és emlékek megjelenítése miatt, de úgyérzem a nézőnek kicsit sok már ez a követhetetlen cselekmény és képsorok mellett.  A játékidőt, az előzőleg felsorolt okok miatt soknak találtam, mire a film végére jutsz, úgy érzed magad, mint aki legalább nyolc óra szellemi munkát végzett.

A történet össze-vissza ugrál az időben, az ősrobbanástól Jack gyermekkoráig, a dinóktól Jack anyjának természetéig. Sosem tudhatod mikor/hol is vagyunk éppen. Tényleges cselekmény igazából a negyvenedik perctől indul be, odáig azonban a dialógok minimálisak. Brad Pitt hitelesen adja az apa figurát, amin azért nem lepődünk már meg, csak elismerő bólintással nyugtázzuk, Penn rajongói azonban ne várjanak sokat, hiszen a színész csak percekre bukkan fel a filmben és akkor sem említésre méltó, bár kétlem hogy a ráosztott szerepből bárki többet  kihozott volna. Kellemes meglepetés az édesanyát alakító Jessica Chastain játéka, aki eddig főként színházi szerepeket vállalt.

A filmet főként azoknak ajánlanám, akik szeretnek elmélkedni a mit/miért típusú kérdéseken, díjazzák a csodálatos természetes látványt, nem a Transformers féle Megan Fox ugrál az autókon típusú csodatechnikára gondolok, és szeretnének egy délután nyugisan, egy erőszakmentes filmen bepihenni.