A vígjáték iparban nehéz maradandót alkotni manapság. Klisé- és ismétlődő poénhegyek határozzák meg ezt a műfajt, így az embernek már gyakran kedve sincs belefogni egy újabb mókásnak ígérkező történetbe. Ilyen gondolatokkal a fejemben kezdtem neki én is David Dobkin legújabb művéhez. Útravalóul csak pozitív visszajelzéseket kaptam az ismerősöktől, míg mindenki barátja, az internet eléggé negatívan állt hozzá a Testcseréhez… végül vegyes érzésekkel pillantottam meg az első képkockákat (amik rövid időn belül szereztek nekem pár gusztustalanul nevetve sírós percet).

Vajon miről is szólhat a film? Nem hiszem, hogy sokan feltették maguknak a kérdést, hisz a téma nem meglepő és még csak nem is új, de mindenképpen mulatságos. Rengeteg hasonlót láttunk már, és itt sem volt másképp. A lehető legkülönbözőbb életfelfogással és életmóddal rendelkező két barát, Dave (Jason Bateman) és Mitch (Ryan Reynolds) egy mámoros éjszaka után arra a következtetésre jutnak, hogy irigylik egymás életét, így egy kevésbé váratlan fordulat közepette testet cserélnek. A másnap nem csak kellemetlenül, de hatalmas meglepődéssel indul. A keményen dolgozó családapa és a nőcsábász színész egymás bőrében ébred, majd rövid szemtörölgetés után egymáshoz rohanva próbálja megtalálni a magyarázatot a kicsit sem reális fordulatra. A kínos szituációk ontják magukból a poénokat, amiket kisebb hozzáértéssel könnyen előre kikalkulálunk, mégis hangosan nevetünk ezek bekövetkezténél.

Sokszor töprengtem már ilyen körülmények fennállása esetén, hogy a rengeteg hazudozást elkerülendő, miért nem vallják be a szereplők szeretteiknek a valóságot. Most megkaptam a választ: Dave és Mitch első útja a szerető feleséghez vezet, akinek kerek perec elregélik a zavarodott férfiak az igazságot. A reakció az első újdonsággal szolgáló esemény: Dave felesége, Jamie (Leslie Mann) nem hisz nekik, és mintha mi sem történt volna, otthagyja a két elmeháborodottat. Miután az is kiderül, hogy az egyetlen kiutat jelentő „elvarázsolt szökőkutat” elszállították egy ismeretlen helyre, hosszas fejtörés után kénytelenek elvállalni egymás feladatait, nincs mit tenni. Dave éppen a kinevezéséhez vezető út legfontosabb tárgyalására készül(ne), miközben Mitch élete első (pornófilm) főszerepét kapja. Innentől kezdve a tényleges testcsere természetesen továbbra is gondoskodik a poénokról, amik kézenfekvőek ugyan, de a körítés tud még meglepetéseket okozni. A gyereknevelés is tartogat kellemetlen pillanatokat az eddig szinte gyerekként élő Mitchnek, akárcsak a karót nyelt ügyvédnek a laza, céltalan és szexuálisan túlfűtött léhűtőség. 

A férfinézők nagy örömére a házas Dave fejét fájdító gyönyörű titkárnő, Sabrina (Olivia Wilde) karaktere is feltűnik, hogy tudtán kívül nehezítse meg az ügyvéd úr dolgát. Ebből adódóan következhet is a megingás körüli mizéria, a szokványos konfliktusok és nehézségek, a házasság pro és kontrája, valamint Olivia Wild majdnem meztelen teste, ami nagy valószínűséggel nagyon megdobta a film sikerét.

A Testcsere alapvetően nem rugaszkodik el a sablontól, talán csak az abszurd és főként szexuális töltetű poénbombák zaklatják fel a nevetni vágyó néző lelki világát. A sokaknak talán ízléstelennek vélt humor nekem speciel üdítő volt, bár ezt talán ráfoghatom a deviáns lelkületemre, hiszen a legtöbb vélemény nem egyezik az enyémmel ezek kapcsán. Akármennyire kiszámítható és ismerős a sztori, a mondanivalója célba talált nálam (már amit egy vígjáték esetében elvárhatunk). Az alapötlet ismerős csengése nyilván sokat vesz el a film értékéből, de egy nyugodt kis estén mégis elszórakoztatja a kevésbé gyenge gyomrú és érzékeny közönséget.