1972. október 13.-a, amikor egy fiatal rögbicsapatot szállító uruguayi légitársaság F-227 típusú repülőgép lezuhant. A tragikus történetet az Andok vidékére kalauzol minket, ami hatalmas hegycsúcsokkal, szakadékokkal és rengeteg hóval adja a film hátterét. A katasztrófa túlélői részéről, pedig az emberi kitartás egyik leghátborzongatóbb túlélése. A film foglalkozik a "Te ennél, hogy túlélj?" kérdéssel is. A katasztrófa túlélői közül páran hívő katolikusok és nehezen voltak hajlandóak emberi húst enni, de végül ők is megtették, mert túl akarták élni a lehetetlent és sikerült! A
katasztrófa áldozatai előtt is tiszteleg természetesen a film! A gép utasai közül néhányan túlélték a tragédiát, de a mentőosztagok érkezéséig kegyetlenül hosszú volt az idő...(72nap) Elborzadva döbbennek rá, hogy egyetlen esélyük az életben maradásra, ha az élőket a halottak testéből táplálják.
A rendező
Frank Marshall magas hangsúlyt fektet a háttérre és a szereplők érzéseire, gondolataikra, amiket kegyetlen éhség vezérel...
Élethűen ábrázolják az időszakot, és azt, hogy mi is történt velük az Andokban, míg nem jött a felmentő sereg. Október 29-én hatalmas lavina zúdult a „táborra”, ennek következtében
8-an meghaltak. Mindenkit betemetett a hó, három napig a fogsága alatt
voltak, de onnét is kiszabadultak, miután
Nando Parradonak (
Ethan Hawke) sikerült egy
lyukat fúrnia a havas „tetőre”. Nando egyike azoknak a túlélőknek, akik végül megmentették a csapatot. A film az emberi kitartás győzelmének igaz története és a fiatal Ethan nagyon jól játszik benne érdemes megnézni a filmet, de arra készüljünk fel, hogy nevetni egy percig sem fogunk. Gyerekkoromban láttam a filmet és nem emlékeztem rá, hogy
John Malkovich beszél az elején. Meglepődtem. Megrázó nézni a helyszínt, sérültek, halottak mindenhol, ruha élelem nélkül, hőmérséklet 0 fok alatt, sokkos állapotban lévő emberek. A filmben a szereplőkön úrrá lesz az Őrület, az éhség, a zavartság, a folyamatos didergés. Remény és reménytelenség. A film oly annyira igaz, hogy a három ország hatósága kereste a túlélőket, mivel azonban a repülőgép
fehér színű volt, semmit sem lehetett látni a magasból. A nyolcadik
napon feladták a kutatást.
A túlélők találtak a gépen egy tranzisztoros
rádiót,
Roy Hardley (Kevin Breznahan), az egyik túlélő még hallotta a hírt a rádióból a 11. napon, miszerint nem keresik őket tovább.
A film is megörökíti ezt a kulcsmozzanatot. Végül
Nando Parrado,
Canessa és
Vizíntin indult útnak.
Parrado a harmadik napon érte el a hegy csúcsát, és akkor tudatosult benne, nagyon messze
van a chilei határ, de a túrát ezzel együtt be kell fejezni. Vízintin
visszatért a roncshoz, elmondani a többieknek, hogy hosszadalmas lesz az
út. Parrado és Canessa több napig gyalogolt. Először egy keskeny völgybe
értek, majd egy folyóhoz, hogy aztán elhagyják a hóhatárt, majd egyre
több jelét fedezték fel az emberi életnek...
A tragédiáról szóló film méltó emléket állít ennek a
hihetetlen teljesítménynek, valamint a 16 túlélőnek és a 29 halottnak.
