Nicolas Cage-et vagy Nicole Kidmant nem kell bemutatni a nézőknek. Mindegyik színész nehezen találja meg magát mostanában, ám míg az ausztrál színésznő legalább egy jobb drámát maga mögött tudhat, addig Szellemlovasunk csak a rosszabbnál-rosszabb darabokban csillogtatja meg egyre unalmasabb játékát.
Kyle (Nicolas Cage) és Sarah Miller (Nicole Kidman) egy hatalmas, ultramodern házban élnek tini lányukkal, Averyvel (Liana Liberato), akinek egyetlen célja, hogy sikeresen elkéretőzzön este egy buliba. Szülei azonban nem engednek neki, ezért hát kiszökik a házból, minekutána egy rablóbanda támadja meg Milleréket. Kyle gyémántjaira fáj a foguk, amit egy széfben rejteget, és aminek megszerzéséért órákat szenvednek – velünk együtt.
Ahhoz képest, hogy a rendező, Joel Schumacher nevéhez olyan filmek köthetők, mint a Fülke, vagy Az operaház fantomja, a Trespass nagyon gyengére sikeredett. Sok helyen logikátlan (például ki ne adná oda a gyémántjait, ha azzal fenyegetik, hogy megölik a szeme láttára a feleségét), túlcsavart, és nem utolsó sorban a 2002-es Pánikszobát egyáltalán nem tudja felülmúlni. A filmnek legalább két olyan pontja van, ahol nyugodt szívvel áttérhettek volna a stáblistára, egy valahol fél óra után, a másik valamivel később. Természetesen nincs akkora szerencsénk, hogy ez megtörténne…
Egyedül a rablóbanda egymáshoz való viszonyának az alakulása menti meg a filmet, plusz Nicole Kidman játéka. Nicholas Cage már szót sem érdemel, ő egyre inkább a süllyesztő felé halad, amibe talán épp Szellemlovas motorján ülve fog belezuhanni következő februárban. Azoknak ajánlom, akik meg akarják tanulni, hogy kikkel nem érdemes kirabolni egy családot.
