Kétfajta ember létezik, ha a Parajelenségek című film szerint kategorizálunk: azok, akik agyonrettegték, és azok, akik szétunták magukat az első film alatt. Előbbiek valószínűleg tűkön ülve várták a harmadik részt, és meg voltak róla győződve, hogy újra feltámad a siker és félelem, amit 2007-ben átéltek, utóbbiak viszont csak egy újabb pénzlehúzós, szalagról lefutott, semmi újat nem mutató horrorfilmre számítottak. Végül mindkét csoportnak igaza lett.
A Parajelenségek 3 az előzményeket meséli el. 1988-ban járunk, Kristi és Katie úgy 10 évesek lehetnek. Nyugis életet élnek új házukban anyjukkal, és annak pasijával, Dennis-szel, míg különös zajok nem keltik fel Dennis érdeklődését. Először két, majd három kamerát helyez el a házban, hogy lássa, mi is történik, és miután kiderül, hogy Kristi képzeletbeli barátja, Toby egy szellem (vagy akármi más), mindjárt elszabadul a pokol.
A Parajelenségek franchise esetében továbbra sem a történet a lényeg, hanem az, hogy mennyire tudják megtépázni a nézők idegeit. Épp ezért akár magasról is tehetnénk arra, hogy mi vezetett az első és második rész végkifejletéig, úgyis csak azért ülünk be a moziba, hogy egy jót reszkessünk. Aki viszont az előzetes alapján választaná ki a Parajelenségek 3-at, az jobb, ha tudja, hogy körülbelül egyetlen jelenetet sem fog viszontlátni a közel másfél óra alatt. Talán ennél a filmnél a legigazabb az, hogy a trailer csak kedvcsináló.
Ennek ellenére az immár harmadik rendezőjét fogyasztó sorozat szépen – már-már ugyanúgy – építi fel a filmet. Eleinte csak kisebb furcsaságok történnek – apró neszezés, Kristi furcsa viselkedése –, aztán jön a feketeleves, végül pedig a zárszónak szánt hidegzuhany. Szerencsére az új rész felül tudott emelkedni az Újabb Parajelenségek kudarcán, a legelső, hatalmas sikert viszont nem tudta meglovagolni. Még mindig ugyanazt a történeti sémát látjuk, ugyanazt a felépítést, ugyanazokat az ijesztgetéseket. Ha nagyon szigorú vagyok, előzménynek sem mondhatnánk a filmet, mert alig magyarázza meg a szellem/démon létezését, és a két kislány későbbi éveinek életét is a levegőben hagyja lógni – pedig igencsak lenne még miről beszélni.
Összegezve a Parajelenségek 3 egy jó kis hátborzongatós film, az a fajta, amin a magamhoz hasonló érzékeny lelkületű emberek biztosan összehúzzák magukat a székükben. Az alap ehhez adott, az, hogy mennyire jön ez be a nézőknek, tényleg csak ízlés kérdése. Ha nem várunk többet, mint amennyit nyújthat ez a film, akkor elégedetten távozhatunk a moziból.
