Mikor nekiláttam a filmnek, akkor tudatosult bennem -újra, immáron sokadszor-, hogy még mindig adós vagyok a Korcs Szerelmek-kel, de most már ígérem nem kell rá sokat várni. Az apropó pedig természetesen Gael García Bernal, aki mindkét mozi főszereplője, de egyéb hasonlóság is felfedezhető a két mű között, főképp a hangulat és a képi világ terén. Az a hangulat, amely ugyan Mexikó sajátja, de a Biutiful és a Korcs Szerelmek rendezője, Alejandro González Iñárritu magával ránt a spanyol mindennapokba is, erről azonban bővebben majd a Biutiful kritikában, most koncentráljunk az Anyádat is! zsenialitására.
A rendkívül kevés szereplő ellenére Alfonso Cuarón (író-rendezője a filmnek) végig képes volt fenntartani az érdeklődést és a feszültséget, a háttérben lappangó szinte végig ki nem mondott, meg nem tett "titok" miatt.
Két főszereplőnk Julio (Bernal) és Tenoch (Diego Luna), az elválaszthatatlan jó barátok, akik bár ellentétes családi háttérrel rendelkeznek, jóban-rosszban örökké kitartanak egymás mellett és együtt minden hülyeségre képesek, amit csak két fiatal fiú megtehet, legyen szó drogról, hazugságról, szexről, vagy barátnőkről.
Amikor a barátnők elutaznak Olaszországba, s a fiúk egy összejövetelen találkoznak a Tenoch unokatestvérével boldogtalan házasságban élő Luisa-val (Maribel Verdú), a srácok úgy döntenek, hogy nem hagyják ki a kínálkozó alkalmat: hárman nekivágnak az országútnak, életük kalandjának, hogy eljussanak a tengerpartra. Az utazás során aztán egymással versengve próbálják megszerezni maguknak a lányt, s ebben a "harcban" eltemetett titkok, ellentétek és konfliktusok kerülnek a felszínre, majd a csúcsponton beteljesedik ami valahol mélyen végig ott lapult, kimondatlanul.
Cuarón filmje egyszerre könnyed és nyomasztó, a fordulatok pedig kiszámíthatóak, de legalább annyira mellbevágóak. Kis túlzással ráhúzható ez a mai kor fiataljaira is, ehhez pedig nem kell Mexikóig mennünk. Remek színészi alakítás, profi történetvezetés, gördülékeny párbeszédek. Örök klasszikusnak tán nem mondanám, de mindenképp kötelező látni.
