2007, vagyis a Paranormal Activity óta egyre-másra jelennek meg az újabb kézikamerás, ijesztgetős áldokumentumok, közülük viszont csak néhánynak sikerül kitűnnie a sorból. Az Apollo 18 azonban hihetetlen eredményt ért el: eddig közel 9 millió dolláros bevételt produkált a szörnyű tartalom ellenére is.
A történet szerint az Apollo 18 asztronautái eljutottak a Holdra – nem úgy a valóságban, ahol ezt a küldetést a NASA pénzügyi okok és a csekély érdeklődés miatt elvetette –, ott viszont valami olyasmit találtak, ami végleg ellehetetlenítette a későbbi Holdraszállásokat. Először egy üres, orosz űrkompot találnak – amihez grátisz jár egy hulla is –, majd később egy furcsa, pókszerű lény támadja meg a két űrhajóst.
Nehezen hittem volna, hogy a Cowboyok és űrlények után érhet még ekkora csalódás. Az előzetes alapján azt hittem, hogy végre jön egy kárpótlás a Paranormal Activity 2 után, de tévedtem. Az Apollo 18 több sebből is vérzik, ezt pedig a rendező, Gonzalo López-Gallego sehogy sem tudta összefoltozni. Az ugyanis még hagyján, hogy az első fél órában nem történik semmi – ami mégiscsak nagy gond, ha figyelembe vesszük, hogy a film csupán 86 perces –, de akkor már a karaktereket mutatná be ízig-vérig. Ezzel szemben egyiket sem szeretjük meg, nem tudunk kötődni hozzájuk, így pedig a későbbiekben sem fogjuk őket sajnálni.
A java azonban még hátravan. Miután szereplőink, Benjamin Anderson (Warren Christie) és Nathan Walker (Lloyd Owen) sikeresen landolnak a Holdon, megkezdődnek a furcsábbnál-furcsább jelenségek. Megtalálják a halott oroszt, eltűnik a kitűzött zászló, felborul a műholdjuk. Plusz jönnek az Alienből ellopott csikorgó hangok. Nevetséges. Ahogy az is, hogy akárhányszor történik valami – amikor láthatnánk az idegen lényt –, a kamerák vibrálni kezdenek, áramkimaradás zavarja meg a két férfi munkáját, és semmit sem látunk. Csak egy-egy elsuhanó foltot, villanást. Ez pedig kevés. Oké, hogy nem szabad rögtön a film elején lelőni a legérdekesebb elemet, de az sem megoldás, hogy azt csak a végén mutatják meg… pláne, ha kiderül, nem is olyan leleményes a megoldás.
Ez azonban korántsem a vége. Pechünkre két olyan hiba is megjelenik az Apollo 18-ban, ami végképp leírja a filmet. Az egyik a spéci smink/maszk használata, a másik a befejezés. Egyiket sem értem igazán. Előbbi esetében a készítők úgy pakoltak egy elfertőződött sebet az egyik szereplő hasára, hogy tisztán látszott a mű és a valódi bőr találkozása – a mai technológiával ezt bármikor ki lehetett volna javítani –, utóbbi esetében pedig egy óriási logikai hibát láthatunk. Spoilerek nélkül csak annyit mondanék, hogy a befejezés kizárja a felvételek megtalálásának lehetőségét. Márpedig egy áldokumentumnak nem az lenne a lényege, hogy elhitesse, megtalálták azokat a nyamvadt videókat?
Rég láttam ennyire szörnyű filmet. Unalmas, a karakterek silányak, a párbeszédek erőltetettek, a rendezés pocsék, a kivitelezés még rosszabb. Az Apollo 18 megérdemelne egy-két Arany Málna-díjat. Csak azoknak ajánlom, akik nagyon el vannak keseredve.
