Biztos vannak páran, akik nem ismerik Roanoke szigetének legendás rejtélyét. Amikor Sir Walter Raleigh, I. Erzsébet angol királynő utasítására 1584-ben meghódította a ma Észak-Karolina állam területén fekvő szigetet, majd később visszatért oda, hogy élelmet vigyen az ott lakó törzseknek, csak a kihalt tábort találta, meg egy furcsa feliratot: Croatoan. A mai napig nem tudni, hogy ez mit jelent, és hogy mi történt az ott élő indiánokkal (ugyanis tetemeket sem találtak), az ilyen rejtélyek pedig persze, hogy megmozgatják a filmrendezők gondolatait is.

A Vanishing on 7th Street erre a legendára épít (itt is feltűnik a Croatoan szócska), és alapvetően egy kellemesen borzongós kis filmet adaptált belőle. Egyik éjjel Detroitot (meg valószínűsíthetően az egész világot) áramkimaradás borítja teljes feketeségbe, és abban a pillanatban a Sötétség mindenkit magával ragad. Csak azok maradnak életben, akiket valamilyen – nem elektromos – fény megvilágított. Így Paul (John Leguizamo), a mozi technikusa, akinek fején egy felcsatolható lámpa fénylett, Rosemary (Thandie Newton), a fizikoterapista, aki épp akkor gyújtott rá a cigijére, James (Jacob Latimore), a néger kisfiú, aki egy világítós autót babrált, vagy Luke (Hayden Christensen), a TV-s riporter, aki gyertyákkal megvilágított ágyban aludt, élték túl a „világ végét”. Ettől kezdve pedig minden egyes percért meg kell küzdeniük.

A rendező, Brad Anderson nem ismeretlen a misztikus horrorok világában. Már 2001-ben bizonyított a Session 9-nal, 2008-ban pedig a Transz-Szibériával, a Vanishing on 7th Street beillik hát a sorba. Igaz, hogy a cselekmény ugyanúgy építkezik, mint ezernyi másik ilyen filmben – vagyis először összejönnek a karakterek, hogy megdumálják, mi is történt, aztán elindulnak, hogy menedéket leljenek valahol, miközben szép sorjában elhullik a főszereplő körül mindenki –, szerencsére azonban a befejezés és a hátborzongató zene dob egy nagyot az alkotáson.

A színészekre sem lehet panaszunk, mindegyikük jól teljesít, de el is várjuk ezt a minőséget, ha ilyen nevek szerepelnek a stáblistán, mint Hayden Christensen. Csak a karakterek azok, amik kissé hiányosak, és néhol ellentmondásosak. Luke például egyik pillanatban még a saját bőrét menti, és önzőségéről tesz tanúvallomást, a másik percben viszont már rohan vissza James-hez, hogy megmentse őt. Vagy Rosalie, aki a film elején még őrült módjára ránt pisztolyt mindenkire, hogy előkerítse a kisbabáját, aztán alig fél perc alatt lehiggad…

Ennek ellenére a Vanishing on 7th Street egy jó film. Ha nappal nem is okoz akkora nagy ijedelmet, éjjel biztosan kiráz minket a hideg. Pláne, ha tök egyedül nézzük meg.