Amikor három fiatal, amatőr TV-s elindul, hogy elkészítsék életük nagy riportját, mindig valami olyasmibe botlanak, amit jobb lett volna nyugton hagyni. Ám míg az Ideglelésben nyolcvan percet vártunk, mire megtudtuk (vagy épp nem), hogy mivel állnak szemben a főhősök, addig a TrollHunter nem is akarja rejtegetni a titokzatos lényeket.Norvégiában járunk, három egyetemista TV-s a vidéki medvegyilkosságokról szeretne riportot készíteni, de mindenhol csak akadályokba ütköznek. Senki nem beszél világosan, ezért egy rideg, magának való vadászt kezdenek el követni – hátha belőle kihúzhatnak valamit –, akiről viszont hamar kiderül, hogy köze sincsen a medvékhez. Hans ugyanis nem egy átlagos vadász, az ő áldozatai a norvég trollok.
A TrollHunter alapvetően egy izgalmas film: akciódús, több trollt is láthatunk, és végigizgulhatjuk, hogy főhőseink vajon túlélik-e a hihetetlen találkozást. A gond csak az, hogy ez a film is az ál-dokumentumok közé tartozik, és erről még üvölt is, hogy mozivászonra készült. Az olyan jelenetek, amikor nagytotálból látjuk a szereplőkkel teli autót, amint átszeli a havas tájat, csak ezt erősíti, egyben el is veszi a néző kedvét. Elvégre most be akartak minket etetni, hogy trollok márpedig vannak, nem? Akkor miért nem figyeltek egy ilyen erős befolyásoló tényezőre?
A színészek sem segítenek elhitetni, hogy valós eseményt nézünk. A norvég színészgárda akárhogy is próbálkozott, végig sütött róluk, hogy betanult szöveget mondanak, de lehetséges, hogy ez csak az angol szinkron miatt volt érezhető – bár inkább az lett volna a legjobb, ha meg sem szólalnak, és akkor a silány, közhelyekkel teli párbeszédüket sem kell hallgatni. A karakterek üressége mellett azonban már nem lehet elmenni, akárhogy is szeretnénk, egyedül talán Hans, a trollvadász életképes. A többiek helyett akár babák is szerepelhettek volna…
Egyedül a trollok mentik meg a filmet, azoknak is a kivitelezésük. A CGI sokkal jobb, mint amit a kezdő André Ovredal rendezőtől várnánk. A vérengző dögök tényleg ijesztőek, és habár látunk belőlük egyből három fajtát is, szerencsére mindegyik különbözik annyira, hogy fenntartsa a néző érdeklődését. Ezzel szemben a tudományos magyarázat – hogy miért válnak kővé, vagy robbannak fel napfényre – akkora baromság, hogy legszívesebben ott is hagynánk a filmet. Csak azok a fránya trollok!
Összességében azért egész jó kis film a TrollHunter, még a hibái mellett is. Igaz, hogy nem egy Ideglelés, vagy Paranormal Activity, de talán nem is ez volt a céljuk vele. Mindenesetre ha egy izgalmas troll vadászatra vágynánk, akkor ez a mi filmünk – csak győzzük kibírni azt a pár bugyuta megoldást, amik elrontják ezt az alkotást.
