Anno három évvel ezelőtt engem nagyon elkapott a Vasember, főképp azért, mert sütött az egészről a lazaság, ami legfőképp Favreau munkájának volt köszönhető. A második rész már inkább össze lett csapva és korántsem adott annyit, mint elődje. Itt pedig egy kicsit válaszúthoz is értünk: az, hogy a direktor következő munkája milyen lesz (lett), az végképp eldöntheti, hogy az Iron Man egyszeri csoda, vagy a filmes társadalom kapott egy újabb cool rendezőt.
Ezek után jött a Cowboys & Aliens, Favreau következő munkája, ahol pediglen a mérleg egyik nyelvében ott van Daniel Craig és még inkább Harrison Ford, a másikban pedig... hát... ufók a vadnyugaton?
Aztán elkezdődik a mozi, pereg a felirat és beüt a hangulat: az első húsz perc az utóbbi évek legjobb western pillanatait tartogatja, olyat, amire sokak szíve régóta áhítozik. Működik, odaszögez és peregnek a percek; pillanatok alatt túlteszem magam azon, hogy mit keres egy karbantartó (Craig) a vadnyugaton. Szép finoman bekúszik a másik szál, megjelenik Woodrow Dolarhyde (Harrison Ford), hogy kiszabadítsa bajkeverő fiát, már csak azt nem értjük, hogy mit keres Jake (Craig), az idegen karján a megmagyarázhatatlan szerkezet és mire jó. No meg hogy ki ő és egyáltalán hogy került a városba.
Ettől a pillanattól kezdve azonban a mozi megtörik: belépnek a képbe az idegenek, jönnek, látnak és lőnek; nem kérdeznek, csak pusztítanak. Ez talán még nem lenne alapvető gond, de valahogy nem működik, nagyon nem. Vannak ezután is jó pillanatai a filmnek, de picit elkapkodott az egész, minden tekintetben: nem elég hangsúlyosak az akciójelenetek (ami van, az is néhol átcsap gagyiba) és... na jó, ez miatt lehet, hogy nem ér lehúzni, de én mégiscsak megteszem: Harrison Ford egy nulla, aki esetleg miatta fenné a fogát a filmre, az ne tegye.
Összességében nem egy rossz mozi, de nem marad emlékezetes. Kicsit labilis történet, kicsit labilis kidolgozás, néhol akadozó párbeszédek, de azért szórakoztató; egy azért biztos: korántsem az a nagy durranás, aminek vártuk.
