Megosztom

A Marvel legújabb képregényadaptációja - ami ugyan inkább tűnik a nagy Bosszúállók film előhuszárának, mintsem egy saját franchise útnak indításának - egy teljesen kiszámítható és sablonos, ám ugyanakkor abszolút fogyasztható és szerethető mozi az amerikai hazafi felemelkedéséről.

A jövőre mozikba kerülő Bosszúállók film hőseinek nagyjával már megismerkedhettünk a vásznon is. Hulk, Vasember, Fekete Özvegy, Thor és Hawkeye után megérkezett Amerika Kapitány is, így végre teljes lehet Nick Fury csapatának a létszáma. A felsorolt szuperhősök közül persze Fekete Özvegy és Hawkeye saját filmje még várat magára, aggodalomra nincs okunk az eddigi műveket elnézve. Bár az abszolút kedvencek Thor, és a Vasember első része voltak, mindegyik Marvel eposz egy teljesen korrekt popcorn-mozi volt, (kivéve talán az első Hulk mozit). A kérdés csak az, hogy Amerika Kapitány kalandja is megállja-e a helyét a többi igazságosztó mellet?

Az amerikai lobogót magán viselő hős egy egészen más kor szülötte, hiszen közel 20 évvel megelőzte társait. Egy olyan korszak gyermeke, amikor még nem volt divatos a karaktereket árnyaltabban ábrázolni. Figurái fekete-fehérek és egydimenziósak voltak, bármiféle lelki vívódás vagy családi probléma nélkül. Később persze őt is elérte a hullám, ami megannyi korai képregényt, és egy sötétebb irányba indult el az egész mű. De a film készítőinek azt is figyelembe kellett venniük, hogy most egy eredettörténetről beszélünk, így a kezdeti művekhez hűen egy sokkal naivabb és letisztultabb képet kapunk, mint amit az eddigi képregényadaptációktól megszokhattunk.

Nem lehetett könnyű dolga Joe Johnston rendezőnek, az idén hetven éves, hazájában hatalmas népszerűségnek örvendő Amerika Kapitány vászonra adaptálásával. Hiszen, a II. világháború idején működőképes giccses patriotizmus ma már inkább nevetséges, mintsem hiteles. Ám az alkotóknak sikerült egy szerethető arculatot kreálniuk Steve Rogers figurájához.

Ügyesen megoldották a fantasztikum és háborús éra összevonását, a jól bevált okkultista nácik bevonásával (gondoljunk csak Indiana Jones-ra, vagy a Hellboy első részére). Amerika Kapitány ruházatát megint csak okos húzás volt egy katonai PR-kampány köré emelni, ami elfeledteti velünk mennyire giccses és röhejes is az egész. Igaz, a Bosszúállók filmben már egy egészen más öltözékben köszönhet majd vissza.

De mivel egy eredettörténetről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy kellő idő jusson az átalakulás bemutatására is. Erre abszolút nem lehet panaszunk, hiszen a film bő egyharmadában nem is igen találkozhatunk akcióval. Chris Evans pedig rengeteg kellemes percet okoz a nézőknek az apró és vékony termetével, amit egyébként kifogástalanul kiviteleztek az alkotók. Az alakítása persze már hagy némi kívánni valót maga után, de igazából a szerep sem követel meg tőle többet annál, mint amit hoz.

A többiekre sincs panasz, Tommy Lee Jones, Stanley Tucci és Hayley Atwell is jól játszanak. Akit viszont még kiemelnék, az a főgonoszt alakító Hugo Weaving, aki egy ennyire semmitmondó karakterhez is, mint Red Skull, képes volt hozzáadni annyi pluszt, hogy hitelessé váljon a figura.

A CGI és a díszletek, ahogy az eddigi Marvel moziknál is megszokhattuk, most is kifogástalanok.

Az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló egy enyhén nosztalgikus, kicsit B-ízű, klasszikus értelemben vett szuperhős film, ami egy mozijegy erejéig tökéletesen szórakoztató tud lenni. Így a fentebb feltett kérdésemre válaszolva: Igen, van helye a filmnek a Marvel mozgóképre vitt univerzumában.

Ha pedig valaki úgy dönt, hogy jegyet vált rá, természetesen ezúttal is felesleges a 3D-ért plusz költségeket kiadnia. A végefőcímet viszont érdemes megvárni!