Ha azzal kezdeném a soraimat, hogy a film egyik főszereplője nem más, mint az Alkonyat filmekkel a köztudatba robbanó Robert Pattison, akkor sajnos már jó előre eldőlne, ki fogja megnézni a filmet és ki az, aki jó messze elkerüli azt. Pedig a mozit rajta kívül nem kisebb nevek erősítik, mint Reese Witherspoon és Christoph Waltz, akik nem mellékesen már magukénak tudhatnak egy-egy arany szobrocskát is. Így mint már mondtam korai volna holmi előítéletekből építkezni, főleg, hogy szerintem összességében egy kimondottan élvezetes darabról van szó. De ha még ennyi sem volna elég a rendezői székbe Francis Lawrence került, aki a kezdeti videó klipes pályája után nem kisebb filmeket tett le az asztalra, mint a Constantine, vagy a Legenda vagyok. Remélem azért ez a felállítás már önmagában is kellően meggyőző.A film, hatását tekintve bennem kicsit a Tim Burton-féle Nagy Halat juttatta eszembe, legalább is a történet meseszerűségének tekintetében. Igaz, hogy itt egy valóságban játszódó történettel van dolgunk, de a megelevenedő cirkusz különleges világa magában hordoz némi meseszerűséget. Találóan a történetet is e köré építették, hiszen egy idős ember visszaemlékezésén keresztül bontakozik ki a történet. Kezdésnek megismerünk egy egyetemistát, aki állatorvosnak tanul, de tanulmányai befejezése előtt elveszti szüleit és rövidtávon az utcán találja magát család és pénz nélkül. A sors pedig úgy hozza, hogy pont a közelben tartózkodó cirkusz vonatára kapaszkodik fel, és egy kalandos utazás veszi ezzel kezdetét. Utazása során közelebbi barátságba kerül a cirkusz labilis természetű igazgatójával, aki örömmel felveszi őt állatgondozónak, de a helyzetét tovább nehezítendő, szép lassan beleszeret az igazgató dekoratív feleségébe is.
Ha valamire, a látványvilágra biztos nem lehet semmi panaszunk. Nagyon jól sikerült megjeleníteni a húszas, harmincas években, fénykorát élő cirkuszt és annak világát, az ott dolgozó embereket, vagy - ahogy a cím is mutatja - az ott élő állatokat, elsősorban ugye az elefántot. Színészek közül természetesen nálam továbbra is Christoph Waltz viszi a prímet, aki immár sokadszorra is könnyű szerrel és nem kis zsenialitással hozza a pszichopata örültet, de a többi szereplő is megállja a helyét, melynek a vége egy kimondottan élvezetes romantikus film, amit merek ajánlani mindenkinek, aki egy élvezetes mozira szeretne beülni.
