Bevallom, elképzelésem sincs, milyen mazochista kényszer visz rá folyton, hogy havi szinten egy-egy, ilyesfajta szemetet megnézzek. Alap esetben az időmet sem szoktam vesztegetni egy róluk készült kritikával, de jobb híján most szerét ejtem egynek.Én úgy érzem, van kereslet az ilyen filmekre is, hiszen más különben nem dobnának ki havonta jó párat belőlük. Elég megemlíteni akár a Korház a pokolban című rettenetet, a Sweatshopot, az Eliza Dushku főszereplésével készült Open Gravest, vagy épp a tucatszám készített, no-name folytatásokat, de igazándiból holnap estig lehetne folytatni ezt a felsorolást.
Azt hiszem egyértelmű, hogy nem kell keresnünk a filmben komolyabb szereplőgárdát - ha Lance Henriksen rövid cameoja nem számít annak (Mondjuk szerintem ő mindent elvállal, amit elé raknak, és lássuk be, ezek közül alig egy két említeni való film akad, mint például a Pumpkinhead, a Millenium sorozat, vagy a rajongókat erőteljesen megosztó Alien vs. Predator film) -, vagy rendezőt. Csak úgy, ahogy komoly történetet sem… még egy horror filmhez képest is eléggé semmilyenre sikeredett az adott sztori. Csak úgy, mint hasonszőrű társainak, további erőteljes jellemzője a műnek, hogy a kivitelezés valahol a nulla környékén mozog, de ezen igazándiból már nagyon meg sem lepődik az ember.
Ha ezek után valakit még is felcsigázna a történet, akkor nagyvonalakban a középkori kezdésben pár csúcsra járatott felszerelésű lovag levadássza ezt a Banshee nevezetű démont és egy vallási halandzsa keretében fogságba ejtik. Ezt követően, ahogy az lenni szokott, egy kíváncsi kutató, naná, hogy kiszabadítja a szörnyet, hogy aztán másfél órán és rengeteg hullán keresztül üldözze a film végéig. Úgy vélem ebből is jól látszik, mennyire magasröptű filmmel van dolgunk…
Azért mentségemül szolgáljon, hogy az átszenvedett másfél óra után, nyugodt szívvel óva inthetek mindenkit ettől a rettenettől, ha csak nem dolgoznak másokban is hasonló önsanyargató hajlamok. Így szívem szerint egy pontot adnék a filmre, de abban az esetben nem tudnám kategorizálni Uwe Boll munkáit. Így nagy nehezen, de végül is rászántam magam a két pontra.
