Vámpírok. A tinédzsereknek manapság már csak a borostyánszemű, csillogó, vega vérszívók jutnak róluk eszükbe, és ez… gáz. Szerencsére a Stake Land beintett az összes Alkonyat rajongónak.Na jó, annyira azért nem intett be, de örültem, hogy végre egy olyan vámpíros filmet nézek, ahol ezek a drága kis lények szétmarcangolnak mindenkit. És vért isznak. Emberit. Igaz, hogy kicsit zombisra sikeredtek, de épp ezért szeretnivalók.
A Stake Land egy poszt-apokaliptikus horrorsztori. Halogattam is, hogy megnézzem, mert nagy kedvencem ez a műfaj. Ez meg igencsak ZS kategóriásnak tűnt a poszter alapján. Aztán elindítottam a filmet, és döbbenten konstatáltam, hogy ez nem is olyan pocsék. Sőt!
A történet elég egyszerű. A Föld népessége kihalófélben van a vámpírok miatt, a megmaradt emberek próbálnak menekülni, és biztonságos földrészre jutni. Ahogy azt Mister is teszi (milyen találó név…), oldalán először csak Martinnal – a tizenéves fiúval, akit egyik éjjel mentett meg a vámpíroktól –, később aztán egy apácával, majd egy fiatal, terhes lánnyal, végül pedig egy néger hapsival. Útjuk során rengeteg ellenségbe botlanak, akik között még kattos szektások is vannak – mert ugye a vértől csöpögő szájú vámpírok nem elegek –, ők pedig nem engednek ám át mindenkit a területükön…
A történet elég egyszerű. A Föld népessége kihalófélben van a vámpírok miatt, a megmaradt emberek próbálnak menekülni, és biztonságos földrészre jutni. Ahogy azt Mister is teszi (milyen találó név…), oldalán először csak Martinnal – a tizenéves fiúval, akit egyik éjjel mentett meg a vámpíroktól –, később aztán egy apácával, majd egy fiatal, terhes lánnyal, végül pedig egy néger hapsival. Útjuk során rengeteg ellenségbe botlanak, akik között még kattos szektások is vannak – mert ugye a vértől csöpögő szájú vámpírok nem elegek –, ők pedig nem engednek ám át mindenkit a területükön…
Azt már az első percben tudni lehet, hogy kik jutnak el az Új Paradicsomba (ez is milyen kreatív név), addig viszont rengeteg izgalmat biztosít a film. Sikerül neki az, amit a legtöbb testvérének nem, vagyis fenntartani az érdeklődést, és azt hiszem ez a jól megkomponált rendezésnek köszönhető. Annak ellenére, hogy Jim Mickle neve nem annyira ismert, jól váltogatja a véres akciójelenetek gyorsaságát a kilátástalan, reménytelen helyzet monológjaival. Míg az egyik pillanatban Mister épp egy hordányi vámpírt intéz el, addig a következőben Martin gondolatait hallgathatjuk, amint a kietlen hegyekben menekülnek előre.A színészi gárdától ne várjunk eget rengető alakítást. Nem is nagyon ismertek, a legtöbbjük egyetlen igazi kasszasikerű mozifilmig se jutott még el. A játékuk is épp ehhez igazodik, de azért bízzunk benne, hogy ez csak a karakterek üressége miatt van így. Egyikükről sem tudunk meg részleteket, csak amit látunk is. Mister egy rosszfiú, aki úgy gyilkolja le a vámpírokat, mint az átlagember a csirkét. Martin… na őróla meg pláne nem tudunk mit mondani, minthogy tizenéves. Aztán ott van a terhes lány, Belle, de még az se derül ki, hogy ki a gyerek apja. Az apáca még a vámpírokat is eltemeti, a néger pasas meg a humorzsák. Mintha a Nagykönyvből vették volna őket elő…
A vámpírok viszont brutálisak. Nem halnak meg, ha elütik őket, csak ha eltörik a gerincüket, vagy szíven döfik. De a napfény is megteszi, bár ez nehezebb ügy, mivel van annyi eszük, hogy olyankor elbújjanak. Nem rendelkeznek viszont szuperképességekkel, leginkább tényleg a zombikra hasonlítanak, annyi különbséggel, hogy gyorsabbak náluk. És majom módjára szeretnek járni…
A film egész kellemes lehetne. Csak sajnos ott van az a lehetne szócska, ami a film végét jelképezi. Mert arra nincs jelző, hogy mennyire pocsék. Nem lövöm le a poént, de az is biztos, hogy rég csalódtam ekkorát egy ígéretes filmben. A Stake Land hozza a hangulatot, az akciót, amit elvárunk tőle, és nem kellenek szupersztárok, hogy élvezhető legyen az alkotás, nélkülük is működik. Aztán az utolsó két percben mindent elszúrnak. Ajánlom azoknak, akik szeretnek filózni az értelmetlen befejezéseken, meg azoknak, akik vámpírokra éheznek.
A film egész kellemes lehetne. Csak sajnos ott van az a lehetne szócska, ami a film végét jelképezi. Mert arra nincs jelző, hogy mennyire pocsék. Nem lövöm le a poént, de az is biztos, hogy rég csalódtam ekkorát egy ígéretes filmben. A Stake Land hozza a hangulatot, az akciót, amit elvárunk tőle, és nem kellenek szupersztárok, hogy élvezhető legyen az alkotás, nélkülük is működik. Aztán az utolsó két percben mindent elszúrnak. Ajánlom azoknak, akik szeretnek filózni az értelmetlen befejezéseken, meg azoknak, akik vámpírokra éheznek.
