Fiatal -azt sajnos én már nem írhatom le, hogy gyerek- korom egyik meghatározó szórakoztatója volt Jim Carrey. Ace Ventura, Maszk, Dumb és Dumber... sokak kedvencei, úgy hiszem. Aztán az idő múlásával és a kikerülhetetlen öregedéssel Carrey komolyabb szerepekre is vállalkozott. Véleményem szerint voltak remekül elkapott filmjei és szerepei (Truman Show) és gyatra alkotások egyaránt a repertoárban. Az utóbbi pár évben is jöttek filmjei, de a nagy durranások rendre elmaradtak, s a kvázi mélyrepülés a Mr. Popper pingvinjeiben csúcsosodott ki, legalábbis az előzetesek és hírmorzsák alapján úgy tűnt.Pedig a film korántsem rossz, csak épp nyomokban fedezhető fel benne a régmúlt nevettetője: a Mr. Popper's Penguins ugyanis egy ízig-vérig családi film, egy hajszálnyival sem több annál.
Mr Popper (Jim Carrey) gyerekként alig látta világutazó apját, aki az egyik kalandja után már nem tért haza. Felnőttként a munkájában sikeres, a magánéletben azonban elbukott lett: elvált, a gyerekei bár szeretik, de külön élnek tőle. Alapvetően nyugodt élete azonban egy csapásra megváltozik, amikor hosszú évek múltán ajándékot kap: egy csomagot rég nem látott apájától, amiben egy (esetleg több) pingvin rejtőzik, amik felforgatják Popper életét. A kezdeti ellenszenv szép lassan átalakul, és az állatkák megtanítják rá, hogy a szeretet és a család mindennél fontosabb.
Ennyi. Számtalanszor elsütött, de mindmáig szerethető sztori és körítés: pont olyan, amit századszor is megnézünk és századszor is elfelejtjük. A filmet semmi nem teszi emlékezetessé és semmi nem indokolja, hogy szidjam, sem azt, hogy dicsérjem. Tucat családi kaland, Jim Carrey-vel. A szívem pedig tovább is sír egy Ace Ventura 3-ért...
