Egy tipikus példája a hónapokig tologatott filmeknek, amiket a tapasztalt filmnéző az előítéletei miatt nem néz meg: aki nem kocafilmes, annak nem kell ecsetelnem, hogy hány szemetet ki termel magából a filmgyártás, legyen szó akár horror, akár romantikus filmekről -igaz ez utóbbiból hatványozottabban több a selejt, mint bármely más műfaj esetén-. Nem csoda hát, ha nehezen veszi rá magát az ember a Charlie St. Cloud-ra: Zac Efron, álmos kisváros, romantika, szomorúság... giccsparádé és nem túl jó előjelek. A meglepetés ereje azonban sok mindent felül tud múlni és nem egyszer a látatlanban bűn rossznak tartott mozik végül sokkal jobbnak bizonyulnak, mint egy-két nagy dérrel-dúrral beharangozott alkotás. Jelen esetben is ez a helyzet: kövezettek meg, de a Charlie St. Cloud egy jó film. Nem hibátlan és nem giccsmentes, de szép és szomorú, amolyan szépen szomorú. Emellett pedig egyetlen percig sem untam, sőt... ez a kategóriát nézve pedig nagy szó. Nagyon nagy szó.
Charlie (Zac Efron) egy nyugodt tengerparti városkában él édesanyjával és öccsével, Sam-mel (Charlie Tahan), akivel imádják egymást. Főhősünk igen tehetséges, ösztöndíjat nyert végzős a gimiben, akinek imádott öccse mellett a vitorlázás a szenvedélye, s talentumának köszönhetően kijuthat a kisvárosból, hisz bekerült az egyik legnevesebb egyetemre, a Stanfordra. Az egyik éjjel azonban borzalmas katasztrófa történik: miközben testvérével autóznak, beléjük rohan egy kamion; s bár Charlie-t sikerül újraéleszteni, öccse szörnyethal a balesetben.
Charlie összeroppan és feladja álmát: egyedül marad, a kisvárosban, ami mindig is az otthona volt; s gondozza a temetőt, melyben öccse nyugszik. Egyetlen állandó programja, hogy minden naplementekor a temető mögötti erdőben betartja ígéretét: egy órát gyakorol Sam-mel, hisz a fiú nagy baseball játékos akart lenni. Így megy ez öt évig, míg betoppan az életébe Tess, aki mindent megváltoztat...
Összegzés: Szép drámát kapunk egy kis misztikummal nyakon öntve, s még egyszer megrágva a mozit sem tudok túl sok negatívumot felhozni ellene. Efron, akárcsak a többi szereplő a helyén van, jól alakít, a történet, a kivitelezés -mint írtam- kellemes és megható. Az egyetlen, ami mellett nem mehet el szó nélkül, az Tompos Kátya, mint Tess magyar hangja. Könyörgöm: NE engedjék Kátyát szinkronizálni. Borzalmas.
