A filmparódiák igazi koronázatlan királya, biztos vagyok benne, hogy sokak számára -akárcsak nekem- Leslie Nielsen volt. Agyatlan, abszurd poénok, elképesztő szituációk, sajduló rekeszizmok: a lényeg, hogy mindenki -aki vevő az ilyenre- jól szórakozzon és a filmesek is megkapják a magukét, úgy keményen. Ebbe a kategóriába egyedül a Wayans testvérek Horrorra akadva sorozatát tenném be, amik az adott év horror filmjeit pofozták egy alkotáson belül, elég rendesen. A sorozat sikerét jelzi, hogy az egyikben még maga Leslie Nielsen is feltűnik, hogy megmutassa miként pisil a mutatóujjával. Azonban a Horrorra akadvák is szép lassan elfogytak és paródia nélkül maradtunk. Hollywood ontotta magából az ilyen-olyan filmeket, és bár voltak próbálkozások, maradandót nem sikerült alkotniuk (nem vígjátékokról beszélek, hanem paródiákról). Így jött el a 2008as év is, amikor hírt kaptunk arról, hogy valami nagy van készülőben, ami nagyot fog durranni. Én is kíváncsian vártam, hogy mi sül ki belőle. Amikor volt szerencsém első alkalommal moziban megnézni, bevallom őszintén, egyáltalán nem tetszett - lehet, hogy csak a mellettem ülő hölgy kiváló társasága miatt. 
Nem értettem, hogy mi ez, mit akarnak ezek itt, mi akar ez lenni. Úgy jöttem ki a moziból ahogy bementem, így kb egy évig teljesen mellőzve lett általam ez a film, kikerült látókörömből. Aztán hosszú idő elteltével, az élet a kezembe nyomta egy DVD korong formájában ezt a filmet, és én úgy döntöttem, csak megnézem még egyszer, kap egy esélyt. De jól tettem.
A klasszikus film a filmben felállás alapja a következő. Vietnamban háborús filmet forgatnak a nagy hazafi, Négylevelű Tayback (Nick Nolte) őrmester valós történet alapján íródott könyvéből. A karmesteri pálca az elsőfilmes rendező Damien Cockburn (Steve Coogan) kezében van, aki nem tud mit kezdeni a rábízott filmsztárokkal: az ausztrál zseni - aki a film kedvéért egy pigment átültetéssel fekete lett - Kirk Lazarus (Robert Downey Jr.), Tugg Speedman (Ben Stiller) aki a Rekkenő legutolsó részében hatodjára is megmenti a világot, illetve - a széllel bélelt komikus - Jeff Portnoy (Jack Black). Mellettük harcol még a Sunaszafttal seftelő Alpa Chino (Brandon T. Jackson) valamint a teljesen geek Kevin Sandusky (Jay Baruchel). A forgatás már-már a leállítás szélére kerül, amikor felső nyomásra - Les Grossman (Tom Cruise) - új ötlet születik: kivinni a szereplőket a dzsungelbe, bekamerázni és élesben leforgatni. Ez oly annyira sikerül, hogy a helyi drogkartell figyelmét is felkeltik, innen pedig már nincs megállás: elszabadul a káosz. Ennyit a történetről, nézzük, hogy miért érdemes rászánni 105 percet az életünkből.
Az elképesztő szereposztás már önmagában nyálcsorgató, főleg ha összekapcsoljuk a témával, hisz nem kis színészekről van szó. Apropó téma. Aki eddigi életében látott, akár csak egy darab dzsungeles-háborús-túszos-drogos filmet, az kegyetlenül fog röhögni. Sokan vagyunk, akik Rambon, Chuck Norrison, Dolph Lundgrenen nőttünk fel, egyszerűen számunkra ez a film kihagyhatatlan. Tehát némi/több filmes intelligenciával/tudással ez a film extra adag poénokat tartalmaz. De akik csak simán szórakozni szeretnének, mindenféle túlzott agyalás nélkül, azok számára is bőséges poén-termést ad a film. Kis túlzással állíthatom, hogy minden mondata arany. Gondoljunk csak Kirk Lazarus filmes monológjára, hogy "sosem szabad fullba nyomni a kretént." Ott van még a hájas, kopasz, szőrős, nagypofájú médiamogul Les Grossman - alias Tom Cruise - aki olyan osztásokat ad, hogy elképesztő "vérfürdőt rendezek, és vér gőzfürdőt is! Kis fosköcsög!" Csak ahogy írom ezeket a sorokat, rám tör az irtózatos röhögés és mivel már legalább 1 hónapja nem láttam, ma este meg is nézem. Visszatérve a bevezetőmre: ez a film paródia a legjavából, amire Leslie mester is büszke lenne. Zárásként muszáj megemlítenem a magyar szinkront ami ebben a filmben frenetikusra sikeredett, egyszerűen hibátlan lett.
