Megosztom

Hát…szigorú leszek! Ilyen zseniális rendező és ilyen melléfogás. Luc Besson-tól azért többet várna az ember. Pláne, ha eszembe jut a Jeanne d'Arc, csak példának okáért. Ha nem tudom lehet, hogy nem hiszem el, hogy a két filmet egy ember rendezte. De mégis elhiszem; ugyanis mostanában nagyon nem az az ember, aki volt, legalábbis a munkái ezt mutatják. Sajnos azt kell, hogy mondjam a jellegzetes francia „íz” sem segített a filmen.

1912-ben Adéle Blanc-Sec (Louise Bourgoin) a bátor, nagyravágyó, fiatal hölgy riporterként utazgatja körbe a világot, de valahogy sosem oda megy, ahova kellene neki. Elsődleges célja; húga meggyógyíttatása. Miközben ő Egyiptomban múmiákat cipel a poggyászban, Párizs népe retteg egy Pterodaktilusz-tól, ami rejtélyes módon kelt ki. 

Nos, ha valaki csak ennyit olvas a filmről, már megjön a kedve a filmezésre, mert egy jó kis kalandfilm reményével kecsegtet. De, aki azt hiszi, hogy a Múmiához hasonló kaliberű filmben lesz, része azt le kell, hogy lombozzam. A történet még izgalmasan is indul, de aztán kezdetét veszi egy üres hajsza. Nincs ellenfél; nincs tét. Nem izgulunk, tehát nem élvezzük. Azért ez egy fantasy-nál elég lelombozó. Nincs igazi fő rossz oldal, egy fő ellenség, aki miatt az egész film alatt nincs „nyugtunk”, nincs a végén leszámolás és igen még mindig egy kalandfilmről beszélünk. A másik rossz hír-ami megint csak lényeges lenne egy kalandfilmnél-, hogy sajnos kiszámítható volt. Emlékszem, amikor a film végére értem; hajó-ez biztos, hogy a Titanic. CGI ide vagy oda (ami valljuk be elég szegényes lett), a látvány sem döntött le a lábamról, azt hittem jobban megoldják a technikai jeleneteket, jobbra számítottam. Azért egy ilyen filmnél, ezek döntő elemek, hogy nyugodt arckifejezésünkből, kikerekedjen a szemünk a pompázatos lényektől.

Egy kis humorral próbálták fűszerezni a filmet, de ez is elég erőltetett lett és fárasztó, itt konkrétan a börtön jelenetre gondolok. Néhol már-már direkt belemászott a képünkbe, hogy igen is tessék rajta nevetni. A múmiákon jókat szórakoztam, noha egy kalandfilm végén az ember nem arra számít, hogy a múmiák elmennek városnézőbe építészeti alkotásokat mustrálni, és megbeszélik, hogy hogyan fog kinézni a modern Louvre. A főszereplő kisasszony jó választásnak bizonyult; szimpatikus, bájos és szép, de a karaktere ellenszenves és oktalanul provokáló.

Ha igaz a híresztelés, miszerint készül a folytatás, akkor nagyon bele kellene húzni, mert ez így…harmat. Egy vasárnap délutáni pihentető filmezésnek éppen megfelelő, de ennyi! Hiába a „francia konyha”, rossz szájízzel távozunk a moziból.