Hónapok óta ezt a filmet vártam nem csak én, hanem nézők tömkelege és meg vagyok győződve arról, hogy többségük csalódott volt, amikor elkezdett peregni a stáblista. Izgatott voltam, mert a Disney filmek közül ez a kedvencem, és mert valami nagy csodát vártam a rendezőváltástól. Amikor megtudtam, hogy Keira Knightley (Elizabeth) és Orlando Bloom (Will) nem kívánják tovább folytatni a trilógiát, komolyan kétségbe estem és biztos voltam benne, hogy így a negyedik rész elmarad. Ám a film producere, Jerry Bruckheimer vett egy nagy levegőt, összedugta a fejét az írókkal, Ted Elliott-al és Terry Rossio-val, hogy felmérhessék hányadán is állnak két főszereplő, egyben két központi karakter elvesztése után. Így született meg aztán a döntés, hogy mégiscsak leforgatják a negyedik részt, csak nem folytatásként, hanem egyfajta reboot-ként.

Komoly kétségeim voltak arra nézve, hogy az új film ilyen módon megállhatja e a helyét, de aztán bejelentették, hogy az új rendező Rob Marshall lesz, aki szerintem az Egy Gésa Emlékiratai adaptációjával valami zseniálisat alkotott (akik olvasták a könyvet, biztosan tudják, mire gondolok). Főképpen az ő véleménye okán döntöttek úgy, hogy a filmet teljes egészében 3D-ben fogják leforgatni, ahelyett, hogy később átkonvertálnák. Ez a döntés azért is bírt nagy jelentőséggel, mert a második-harmadik rész után – és talán a címszereplők távozása miatt – a film költségvetését jócskán megkurtították. Ez is okot adott arra, hogy aggódjam a megszületendő film látványvilágáért. Mint kiderült, feleslegesen.

A film legnagyobb részét Hawaii gyönyörűséges szigetein forgatták, ahol a víz kristálytiszta, az erdők pedig buják és frissítően zöldek, így egyszerűen tökéletes helyszínt biztosítottak egy ígéretes történethez. A harmadik rész ott ért véget, hogy Jack Sparrow kapitány (Johnny Depp) kis ladikján elindul megkeresni az ifjúság forrását. Ennek kapcsán kaptunk még egy utolsó információt, mely ebben a részben nagy jelentőséggel bír, láthattuk ugyanis Ponce de León hajójának helyét megjelölve Jack térképén, ahová ezúttal el is kell jutnia. Akik pedig azt hinnék, hogy (Juan) Ponce de León neve valamelyik író ötletes agyszüleménye, azoknak elárulom, hogy a spanyol felfedező valóban élő személy volt és valóban kereste az ifjúság forrását az 1500 évek elején, ám meghalt mielőtt megtalálhatta volna.

A látványban egyáltalán nem csalódtam, bár a szirén-támadás, illetve a Jack spanyoloktól való szökésének jeleneteiben szerintem túlzott mind a rendező, mind a producerek és technikailag sem volt olyan tökéletesen kivitelezve, mint ahogyan azt egy Karib-filmtől elvártam volna. Ami számomra gondot okozott, az a színészi játék volt. Bár Johnny Depp hozta szokásos formáját és újra ugyanazt a viccelődő és szemtelen karakter láttuk a vásznon, aki néhány éve elhajókázott, úgy éreztem ezúttal nem kapott igazi partnereket a játékhoz.

A filmben Penélope Cruz játszotta Jack elhagyott szerelmét, Angelicát, akiről a történet során kiderül, hogy Fekete Szakáll (Ian McShane) elhagyottnak hitt leánya. Sokat vártam a színésznőtől, mert szeretem a filmjeit, imádom a karaktereibe is átvitt spanyol temperamentumát, amit ezúttal sajnos nem volt szerencsém látni. A filmbeli teljesítménye szépen fogalmazva is csak gyengécske. Szenvedélyes jeleneteket vártam, ahogyan azt tőle a közönség megszokta, de azon kívül, hogy megtudtam, jól mutat Depp oldalán, nem kaptam semmit.

Azok a szenvedélyes csókjelenetek, melyeket a korábbi filmekben Jack és Elizabeth, illetve Will és Elizabeth között láthattunk, ebben a filmben nem szerepelnek. Sőt, ami azt illeti egyetlen megfelelőnek mondható csókjelenet sincs a filmben. Ami pedig a szerelmi szálat illeti, nos, a hívő Philip (Sam Claflin) és a szépséges szirén, Sziréna (Astrid Berges-Frisbey) között fellángoló szerelem sokkal jobban érdekelt, mint az, hogy mi történt Angelica és Jack között a múltban. Itt jegyezném meg, hogy amikor Philip elnevezi Szirénának a fogságba ejtett szirént, az egész mozi dőlt a nevetéstől, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy az írók igencsak mellényúltak a névválasztáskor.

Depp egyetlen igazi partnere a színészi játékban Geoffrey Rush volt, ismételten Barbossa kapitány szerepében. Tőlük és köztük hangzik el a legtöbb igazi poén a filmben, amiken a közönség valóban nevetett. Kivéve azokat a jeleneteket, melyekben a Fekete Gyöngyön fogságba esett majom halálra rémíti Jacket, aki ezúttal is hűséges első tisztje, Gibbs (Kevin McNally) oldalán indul útnak.

Ian McShane játékát is csak dicsérni tudom, mintha egyenesen rá írták volna Fekete Szakáll szerepét. Remekül alakítja a sötét lelkű kapitányt és az önző apát, akinek már nem létezik feloldozás. Egy dolog hajtja, hogy elérje a fiatalság forrását, hogy megmeneküljön egy sötét átoktól, mely szerint egy féllábú ember hamarosan elveszi az életét. Nem riad vissza sem harctól, sem fenyegetéstől, mindent megtesz, hogy az életben maradáshoz szükséges rítushoz megszerezze a nélkülözhetetlen tárgyakat.

Az elmaradhatatlan kardforgató és szökési jelenetek ezúttal sem maradtak el, Penélope Cruz nő létére igen jól forgatja a kardot, bár szerintem ebben sem ér Knightley kisasszony nyomába. A ruhák sem okoztak csalódást, Penny Rose jelmeztervező ezúttal is kitett magáért és nálam bizony tíz pontos sikert aratott. Akárcsak a zene, ezúttal is Hans Zimmer jóvoltából.

Összességében kellemes 137 percet töltöttem a moziban, de a személyes véleményem az, hogy az első rész utánozhatatlan bármilyen filmről legyen is szó. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez a film felülmúlta volna az előző kettőt. Minden esetre kíváncsi leszek a nemzetközi médiában keltett visszhangra, ugyanis ez fogja eldönteni, hogy ez a reboot egy új trilógia kezdete lesz-e, vagy csupán egy elkullogós lezárása egy fantasztikus kezdetű produkciónak.

+egy pár szó az IMAX 3D előadásról frodo tollából:
Mivel a filmet eredetileg is 3D-re tervezték, ezért ez folyamatosan meg is látszik rajta. El kell ismerni, hogy ez az élmény sokkal többet ad, mint a natúr 2D-s. Ez persze nem minden filmre igaz, de itt mindenképp ez a helyzet. Megvannak a mélységek, a feléd száguldó tárgyak és az akció jeleneteket is egytől egyig úgy találták ki, hogy a harmadik dimenziós hatás megmutatkozzon. Filmünk esetében, azt javaslom, hogy aki csak teheti, 3D-ben tekintse meg, mert nagyobb az élmény, mint a szimpla verziónál. Az IMAX meg eddig sem volt semmi, de ez az új digitális rendszer érezhetően profibb és tényleg maximálisan igénybe veszi az érzékszerveket.