Stanley Kubrick egy viszonylag kevésbé ismert,korai filmjéről szeretnék pár mondatban kedvet csinálni azoknak, akik szívesen eltöltenének szűk 90 percet egy régi klasszikussal. Sokan úgy tartják, hogy akik valaha belekóstoltak a bűnözésbe, sose fogják abbahagyni, sose fognak megváltozni, amennyiben lesz lehetőségük a törvény ellen szegülni, akkor széles vigyorral arcukon fognak ólmot ereszteni bárkibe egy kis haszon érdekében. Az hogy az ember eredendően jó, csupán a tündérmesékben igaz, ezek velejéig romlott fickók, és persze Johnny Clay pont egy ilyen kaliber, börtöntöltelék volt,aztán úgy gondolja hogy ismét vállal egy "kis" kockázatot egy jó nagy adag zöldhasú érdekében. Rekrutál maga melle pár igencsak felkopott állú alakot, összeáll a csapat, éljen, elkezdődik a terv elkészítése.
A történet szépen bontakozik ki, a viszonylag kevés szereplő igencsak jól alakít, az én kedvencem a nőci lett, talán furcsa, de nagyon tetszettek a megszólalásai. Picit sem éreztem vontatottnak a cselekményt, a film szépen lefolydogált, különösebb töltelékrészek nélkül. A Kubrick féle elvontabb humor számtalanszor megcsillan, megszokott módon tökéletes elegyben a komolyabb részekkel, egy percig sem fogunk röhögőgörcsöt kapni, de gyomorfekélyt sem a szétrobbanó feszültségtől, tökéletes keverék. Igazából ezt hiányolom nagyon a mostani filmekből, alig akad pár ahol hallhattunk ilyen szellemes dialógusokat, inkább a két szélsőség uralkodik : az egyszerű mint a faék szerűek, illetve az álelvont kotyvaszok. A film megvalósítása annak idején egyedülálló volt, az idősíkok váltogatása akkoriban még újdonságnak számított, többször visszatekerve a részeket az egyes szereplők szemszögéből, mindezt teljesen olajozottan és nem zavaróan, ami nagyon fontos. Egyszóval ez egy remek alkotás, a befejezés pedig a legötletesebb amit valaha filmen láttam, keservesen ironikus, egyszóval zsenális, ahogy maga a film is, csak ajánlani tudom.
A történet szépen bontakozik ki, a viszonylag kevés szereplő igencsak jól alakít, az én kedvencem a nőci lett, talán furcsa, de nagyon tetszettek a megszólalásai. Picit sem éreztem vontatottnak a cselekményt, a film szépen lefolydogált, különösebb töltelékrészek nélkül. A Kubrick féle elvontabb humor számtalanszor megcsillan, megszokott módon tökéletes elegyben a komolyabb részekkel, egy percig sem fogunk röhögőgörcsöt kapni, de gyomorfekélyt sem a szétrobbanó feszültségtől, tökéletes keverék. Igazából ezt hiányolom nagyon a mostani filmekből, alig akad pár ahol hallhattunk ilyen szellemes dialógusokat, inkább a két szélsőség uralkodik : az egyszerű mint a faék szerűek, illetve az álelvont kotyvaszok. A film megvalósítása annak idején egyedülálló volt, az idősíkok váltogatása akkoriban még újdonságnak számított, többször visszatekerve a részeket az egyes szereplők szemszögéből, mindezt teljesen olajozottan és nem zavaróan, ami nagyon fontos. Egyszóval ez egy remek alkotás, a befejezés pedig a legötletesebb amit valaha filmen láttam, keservesen ironikus, egyszóval zsenális, ahogy maga a film is, csak ajánlani tudom.