Ki mondta, hogy a 30-as évekre véget ér az élet pezsgő és bizsergető része? A Dokik írói, Kevin Beiegl és Bill Lawrence most bebizonyítják, hogy igenis van élet a 40-en és a váláson túl. Habár a főszereplő Coureteney Cox a való életben már közelebb áll az ötvenhez, mint a negyvenhez, még mindig hihetetlenül jól néz ki és ezt a készítők meg is mutatják. Karaktere, Jules Cobb frissen elvált nő, akinek van egy végzős gimnazista fia, Travis (Dan Byrd: Easy A). Fiatalon esett teherbe és ment férjhez, így korán otthagyta a főiskolát, hogy gondoskodhasson a családjáról. A válás után ráébred, mennyi mindent hagyott ki az elmúlt évtizedekben, hogy egyetlen jó sztorija sincs fiatal korából, amit elmesélhessen a barátainak. Elhatározza hát, hogy bepótolja az elveszett húszas éveit. Természetesen nem egyedül.
A fiatal Laurie Keller (Busy Philips: Dawson és a haverok, Vészhelyzet) Jules munkatársnője, aki folytonosan próbálja meggyőzni barátnőjét arról, hogy még nincs veszve semmi, az életet 40 évesen is meg lehet élni. Ő az, aki eligazítja Jules-t a számára már ismeretlen szingli világban, aminek Travis kevésbé örül.
Szegény srác, nem elég, hogy az anyja szexi ingatlanügynöki fotói láthatók szerte a városban, ami miatt rövidesen igen népszerűvé válik Travis iskolatársai körében, az apja felvételt nyer az iskola gondnoki pozíciójára. Bobby (Brian Van Holt: S.W.A.T, A küszöb) persze nem szándékosan nehezíti meg a fia életét, egyszerűen csak szerinte normális dolog golfautóval közlekedni a városban, vagy egy hajón lakni a szárazföldön.
Jules legjobb barátnője Ellie Torres (Christa Miller: Dokik), aki a szomszédban lakik férjével (Ian Gomez) és újszülött kisfiával, nem igazán van oda barátnője visszafiatalodásáért és ki nem állhatja Laurie-t, aki szerinte erről az egészről tehet. Ellie karaktere egyébként nagyon hasonlít a Dokik-beli Jordanére, viszont ezúttal egy kedves papucsférjjel toldották meg, és nem egy egoista, önző orvossal.
A helyi szépfiú Jules szintén nemrég elvált szomszédja Grayson (Josh Hopkins: Szvingerek, Döglött akták), aki minden este más fiatal lányt visz haza, ami miatt rendszeresen fejmosást kap Jules-tól, akit látszólag a háta közepére sem kíván.
Ez nem az a sorozat, ahol elmondható, hogy a legtöbb poén az ismét szingli nő helyzetkomikumából adódik. Tele vagyunk remek karakterekkel és nagyon jó dumákkal. Mindegyiküket megkedveltem már az első három rész után és elég nehéz is volt elszakadni tőlük, amikor az első évad véget ért. Szerencsére a sorozat hamar befutott, így egyenlőre marad, és mivel csak nemrég kezdték a második évadot, még nincs késő csatlakozni a nézők táborához.
Személy szerint úgy vélem, hogy a széria egyenlő esélyekkel szállhatna versenybe a Született feleségekkel, ahol mostanság nem sok újdonság történik. Míg a Lilaakácköz családos, nem dolgozó anyukái már régen elfelejtették, hogyan is kell egy isteneset mulatni, addig Cougar lányai megmutatják nekünk. Akik bírták a Dokik kissé különc, de szórakoztató figuráit és jóízűeket röhögtek rajtuk, azok ezt a sorozatot is csípni fogják.
