Mindig is nagy rajongója voltam a Sikoly-szériának, így nem kevés várakozással álltam az új rész bemutatója előtt, igaz a legutóbbi Wes Craven alkotásnak sikerült eléggé „megijesztenie”. Azonban a film megtekintése után ki merném jelenteni, hogy amilyen rosszra sikeredett a legutóbbi próbálkozás a My Soul to Take, a Sikoly soron következő része épp annyira lett egy jó és ütős folytatás. Továbbá a film kritikailag is meglehetősen jól szerepelt majd minden fronton, igaz, sajnos ahogy az várható is volt, nálunk gyorsan meg is bukott, köszönhetően a 18-as korhatár besorolásnak (mondjuk nemzetközi porondon sem sok helyen kapott ennél alacsonyabbat). A magas besorolásnak hála, ahogy az lenni szokott, a filmet nem is forgalmazták túl nagy kópia számmal, így csak pár vidéki mozinak volt lehetősége bemutatni, elsősorban a Pestiek örülhettek, mert nagyrészt csak a fővárosban került a film bemutatásra.A forgatókönyvet többek között az előző részek szerzője Kevin Williamson jegyzi, míg a rendezés megmaradt Wes Craven kezében. Az eddigi részekben megismert főbb szereplők is visszatérnek, így Neve Campbell, Coutney Cox, valamint David Arquette is. Mint azt már megszokhattuk, kapunk pár beugró színészt is. Az első filmben például megjelent egy rövidebb szerep erejéig Drew Barrymore, majd a következőben Sarah Michelle Gellar, A harmadik részben Kevin Smith és Jason Mewes, alias Jay és Néma Bob, de hosszan tudnánk még sorolna a felbukkanó neveket. Ilyen nevek természetesen az aktuális 4. részből sem maradhattak ki, így majd feltűnik egy rövid jelenet erejéig Anna Paquin, vagy Kristen Bell is.
A 11 év elteltével megjelenő negyedik rész jelentős pozitívuma, hogy sikerült végig fenntartani a Sikoly filmekre oly jellemző kritikus hangot. Ezúttal a remake-ek, a rebootok, valamint az elcsépelt folytatások nyújtottak alapot a filmhez (nem is keveset), melynek sikerült is nagyon jól és találóan ferde tükröt állítani nekik. Példának okán, a film elején hamar kiderül, hogy a filmbeli Sikoly-széria, a Döfés, már hét részesre duzzadt, egyébként ezek a jelenetek szerintem az egyik legszórakoztatóbb pillanatai a negyedik résznek;
„…az ötödik, időutazós rész volt messze a legrosszabb!”.
Másik apropó, hogy a filmet megtekintve végig kísért egy kis nosztalgia, sokszor mintha az első film elevenedett volna meg a vásznon, és ezek mellett mégis képes volt önálló maradni és természetesen a végén jól meglepni a nézőt, hogy mégis kit is rejt a Ghostface álarc.
„…az ötödik, időutazós rész volt messze a legrosszabb!”.
Másik apropó, hogy a filmet megtekintve végig kísért egy kis nosztalgia, sokszor mintha az első film elevenedett volna meg a vásznon, és ezek mellett mégis képes volt önálló maradni és természetesen a végén jól meglepni a nézőt, hogy mégis kit is rejt a Ghostface álarc.
A történet fonalát valamikor az utolsó részt követően vesszük fel; Sidney befutott könyvíró lesz, aki haza érkezik Woodsboroba, dedikálás sorozata egyik állomásaként. Gale Weathers-Riley áttért a kisvárosi létre, amolyan visszavonult könyvíróként. Míg mostanra férje Dewey, már Sheriff pozícióban domborít (nem túl biztató tény...). Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a városban újra feltűnik a Ghostface maszkja mögé bújó gyilkos, hogy kicsit csökkentse a szereplőgárdát.
Ezúttal a főbb szerepekben megjelenik Emma Roberts, Hayden Panettiere és Rory Culkin is. Végezetül, pedig annyit elárulok nem a majom lesz a gyilkos, ahogy azt Kevin Smith elképzelte, majd talán valamelyik Döfés folytatásban, mondjuk kilencediknek esetleg belefér.
