Na most az van, hogy ez úgy bejött. Ezért, bár próbálnék objektív maradni, nem könnyű, mert persze belekötni valót lehet találni itt is, csak nem szívesen keresgélem. A sablondarabkákból felépített történet mellé ugyanis egy hihetetlen bájos és szeretni való tálalást kaptam, ami az esetleges hiányosságokat simán feledtetni tudta. Akinek pedig ez nem elég, annak még mindig ott a 3D, ami végig jól működik, a készítők rendesen telenyomták effektekkel az egész mesét. Mert ez egy mese, mégpedig a félórával (órával) előre sikító tanulsággal, de talán pont ezért is működik olyan jól az egész, mert egy jól kitaposott ösvényed halad a mozi az elejétől a végéig, amit a karakterek és a helyzetkomikumok tesznek igazán élvezhetővé.
Azúr, a gyönyörű papagáj, fajtájának utolsó hím példánya. Hogy megmentsék őket a kihalástól, nincs más tennivaló, mint összeereszteni a leányzóval, és a problémát már pipálhatjuk is. A bibi az, hogy Azúr Minnesotában éli a házi kedvencek irigylésre méltó életét, elválaszthatatlanul gazdájától és legjobb barátjától, Lindától, míg Csili, a fent említett leányzó azonban Rioban várja őt -persze dehogy várja-, ahová Azúr megérkezve élete kalandjába keveredik. Rádöbben, hogy egy madár jó ha repül, ha vannak barátai -olyanok, akik szintén repülnek- és bár Linda iránti szeretete mit sem változik, szép lassan őt is elkapja a rioi hangulat, és megszállja a rég nem érzett honvágy: egy papagájnak ott kell élnie, ahová született.
A bevezető sorocskákból és az összefoglalókból nem tudom mennyire jött le, de a Rio az a mese, amire nem hogy egész nyugodtan be lehet ülni gyerkőcökkel, de sokkal inkább nekik készült, mint az utóbbi évek animációs filmjeinek nagy része. Ennek ellenére ügyesen becsempészték a felnőtteknek szóló poénokat, de itt most ezekből volt jóval kevesebb. Mindemellett teljes lelkesedéssel tudtam nézni, többször hangosan felnevetni és meghatódni. Tetszett na.
Azúr, a gyönyörű papagáj, fajtájának utolsó hím példánya. Hogy megmentsék őket a kihalástól, nincs más tennivaló, mint összeereszteni a leányzóval, és a problémát már pipálhatjuk is. A bibi az, hogy Azúr Minnesotában éli a házi kedvencek irigylésre méltó életét, elválaszthatatlanul gazdájától és legjobb barátjától, Lindától, míg Csili, a fent említett leányzó azonban Rioban várja őt -persze dehogy várja-, ahová Azúr megérkezve élete kalandjába keveredik. Rádöbben, hogy egy madár jó ha repül, ha vannak barátai -olyanok, akik szintén repülnek- és bár Linda iránti szeretete mit sem változik, szép lassan őt is elkapja a rioi hangulat, és megszállja a rég nem érzett honvágy: egy papagájnak ott kell élnie, ahová született.
A bevezető sorocskákból és az összefoglalókból nem tudom mennyire jött le, de a Rio az a mese, amire nem hogy egész nyugodtan be lehet ülni gyerkőcökkel, de sokkal inkább nekik készült, mint az utóbbi évek animációs filmjeinek nagy része. Ennek ellenére ügyesen becsempészték a felnőtteknek szóló poénokat, de itt most ezekből volt jóval kevesebb. Mindemellett teljes lelkesedéssel tudtam nézni, többször hangosan felnevetni és meghatódni. Tetszett na.
