Blue Valentine (2010)

kedd, április 19, 2011 Bejegyezte: vagyalompor
Manapság nem készülnek normális romantikus filmek. Vagyis készülnek, de elenyésző mennyiségben. Oké, ez sok műfajra igaz még, de erre hatványozottan. Általában meg kell elégednünk a roppant viccesnek szánt vígjátékszerű limonádé gagyikkal, melynek a végén elsétál egy pár a naplementében, mintha minden kapcsolat ilyen lenne. Na, mély levegő, ez a film nem ilyen. Mindig van nálam egy mérce, amit ilyen filmek előtt igyekszek nem elfelejteni, ez pedig a Casablanca mérce. Igaz, nagyon más volt egy romantikus film bő 60 éve, de azért mégiscsak olyan elemekből épül fel az a csoda, amihez tényleg lehet normálisan hasonlítani bármilyen idős (igen, vadiújakat is) filmeket. Plusz probléma hogy ez a film nem is igazán romantikus, hanem romantikus jeleneteket is tartalmazó, arcodba lócitromot vágó, fanyar, életszagú dráma. Azt hiszem ezzel jól körülírtam milyen is ez a film.
Igazából az alapszituáció meglehetősen megszokott, nincs benne semmi szokatlan, átlagos házaspár, viszonyuk megromlik, elhidegülnek, gyereket nevelnek, beleégnek a házasságba, muszáj együttlétté válnak mindennapjaik, míg ez robbanásig fájul. Persze előtte bevezetést kapunk a megismerkedésükbe,szóval két szálon fut a film, ami nagyon jó lett szerintem, mert egyrészt annyira látszanak az ellentétek a színészeken (jól alakítanak benne, nem véletlenül jelölték őket Oscarra) a boldog, idilli, illetve a feldúlt, eltávolodott állapotban hogy az valami elképesztő. Másrészt azért is jó, mert így véletlenül sem alszunk el a filmem, bár azt amúgy is kétlem, ilyen szép színésznő mellett, akinek szerencsére láthatjuk a meztelen felsőtestét is, ami férfiaknak külön öröm. Előre felhívnám a figyelmét mindenkinek még egyszer, hogy ez nem egy tipikus romantikus mozi, még véletlenül se nővel/faszival/kutyával nézzétek meg, mert eléggé szomorú és lehangoló, a szépsége abból ered hogy megmutatja hogyan tudnak az emberek saját magukon felemelkedve kompromisszumokat kötni egy szebb jövő érdekében. Viszont jöjjenek most azok a dolgok amik nem tetszettek.
A kislány "szálat" kicsit elhanyagoltnak éreztem, mintha egy idő után már nem is szerepelne, a végén persze ahhoz jut, de ez még csak a kisebbik gond, a legnagyobb szívfájdalmam az hogy nagyon lassan indul be a film, az első 15-20 percben nem történik szó szerint semmi, a kutyás dolgot második végiggondolásra sem értem, mi értelme van az egésznek, de biztos a rendező akart vele valamit közölni, ami nekem nem esett le. Illetve a másik dolog, a hossz. Igen, túl hosszú lett szerintem, bőven elég lett volna a témához egy laza 80-90 perc, helyette majdnem két órás lett. Más fájdalmam nincsen, a filmélmény megvolt, pontozáson kicsit hezitáltam, inkább adtam eggyel gyengébb, de nagyon erős nyolcast ennek a remek filmnek. Ajánlom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...