Tulajdonképpen bárhol, bármelyik tv csatornán is jelenjen meg a film képes vagyok rá, hogy megnézzem és tegnap az a helyzet állt elő, hogy egymás után kétszer is meg tudtam nézni (m1 és m2).Az 1994-ben készült Remény rabjai egy a sok Stephen King könyv adaptációk közül - mondhatnánk -, de nem mondjuk, mert ez a film nem hogy a legjobban sikerült Stephen King adaptáció, hanem a valaha készített egyik legjobb film (persze ezzel nem kell egyetérteni).
Ami még számomra így elöljáróban nagyon érdekes, hogy a hét Oscar jelölésből egyetlen egyet sem ítéltek oda neki. Persze azt gyorsan hozzá kell tennem, hogy nem akármilyen filmekkel szemben maradt alul az alkotás a másik két kedvencem is abban az évben volt jelölve és nyertek is díjakat (Forrest Gump és Ponyvaregény), nem gyenge volt a 94-es Oscar.
De attól, hogy nem kapott Oscart a film attól még fantasztikus és egyedi darab. Nem olvastam a novellát, de az biztos, hogy a film már-már túlságosan is ragaszkodik hozzá így azért el lehet képzelni, hogy a könyv is fantasztikus.
Andy Dufrense bankár (Tim Robbins) 1946-ban kerül be a börtönbe (kétszeres életfogytiglan), mert a vád szerint megölte feleségét és annak golfozó szeretőjét. Már az első pillanattól kezdve látható, hogy Andy és Ellis Boyd "Red" Redding (Morgan Freeman) között barátság fog kialakulni. Azonban arra, hogy ők egyáltalán egymáshoz szóljanak 2 hónapot kell várni. (A film történetébe nem fogok belemenni részletesen, mert asszem azt mindenki ismeri). Mielőtt azonban ők találkoznak megismerjük Andy személyiségét, hogy ő egy intelligens magabiztos ember, akit nem mellékesen ártatlanul csuktak le, de emiatt ő nem csinálja a cirkuszt és nem is zuhan össze mint más rabok. Majd még a film elején megismerjük az ellen pontokat is az őrséget, legfőképp a fegyőrök főnökét (Clancy Brown) és a börtönigazgatót (Bob Gunton) is, (aki tulajdonképpen segít Andynek -persze ő ezt nem is sejti - , hogy ha majd kiszabadul akkor ne legyenek anyagi gondjai).
Majd amikor elindul a cselekmény és Andy rájön, hogy muszáj lesz neki emberi kapcsolatokat kialakítania a sitten, akkor egy külső munka során hallva az őrök beszélgetését megoldja, hogy a smasszer főnöknek ne kelljen adót fizetnie az öröksége után. Ennek a résznek van valamiféle furcsa érzelmi vonala, mert Andy csak annyit kér cserébe a tanácsért, hogy a haverok kapjanak fejenként 3 üveg jéghideg sört (ő persze nem szereti a sört, mert leszokott a piáról). Amikor ott ülnek a tetőn a rossz fiúk és vigyorogva isszák a sört, valamint Red narrálva elmondja az érzéseket, akkor az embernek olyan érzése támad, hogy de jó lenne ott lenni velük.
" (...) így történt, hogy az utolsó előtti munkanapon az elítéltek, akik '49 tavaszán a rendszám-üzem tetejét javították, délelőtt tízkor fenn ücsörögtek a tetőn és jéghideg pilseni sört kortyolgattak a Shawshank-börtön legkeményebb smasszer-brigádjának aszisztálása mellett. Még ez a kapitális f.sz is tudott nagylelkű lenni; ültünk, ittunk, napoztunk, szabad embernek éreztük magunkat, mintha csak a saját házunkon dolgoztunk volna ... a teremtés koronái voltunk."
A film nagy érdekessége még, hogy mivel a sittesek közül senkinek sem látjuk a bűntényét amiért ül, ezért sokkal jobban tudunk velük azonosulni, mint mondjuk az őrökkel és éppen ezért nem is a sitteseket érezzük rossz fiúnak hanem sokkal jobban a fegyőröket.
Ezután a segítség után Andy szépen lassan kialakít magának egy könyvelő irodát a sitten ahol az összes őr, de még az igazgató ügyeit is ő intézi. Éppen ez az a helyzet ami miatt később nem lesznek anyagi gondjai, mert mondjuk úgy hogy az igazgató nem annyira jár a helyes úton. A könyvelő iroda mellé még egy nagy börtön könyvtárat is kialakít Andy, hol lehet zenét hallgatni és olvasgatni kedvükre, már-már idilli az állapot.
A film elején Andy kért egy érc kalapácsot Red-től (aki az ügyeletes mindent be tudok szerezni ember a börtönben) és ezzel a kalapáccsal kis szobrokat farag kőből, meg mást is...
Az egész filmre irgalmatlanul kellemes hatással van Red folyamatos narrációja, ahogy elmondja az érzéseit és amiből megtudjuk, hogy az Andyvel együtt töltött évtizedek alatt mély barátság alakult ki közöttük.
Közel 20 év raboskodás után 1965-ben új rab szállítmány érkezik a börtönbe és ekkor érkezik Tommy Williams is aki egy fiatal piti tolvaj srác, ráadásul az állam összes börtönében vendégeskedett már és egyszer csak elmeséli, hogy az egyik rabtársa elmondta neki, hogy hogyan nyírt ki egy golfozót és annak feleségét, ráadásul az egészet a nő férjére egy bankárra kenték.
Andy ekkor felkeresi az igazgatót és a perének újra tárgyalását kéri, de mivel már Andy nyakig benne van a mocskos ügyletekbe ezért az igazgató fosik, hogy ha Andy kikerül akkor mindent kitálal és neki annyi. Ennek elkerülése érdekében lelöveti Tommy-t, hogy ne legyen semmilyen bizonyíték. Ezután Andy és Red az udvaron beszélgetnek, majd Adny elmondja Rednek, hogy elrejtett valamit egy kaszálónál, amit mindenképpen neki szeretne adni ha Red kiszabadul, valamit azt is elmondja Andy, hogy ha egyszer ő is kiszabadulna, akkor csinálna egy kis vállalkozást Mexikóban Zihuatanejóban, ahol szüksége lenne egy társa is.
Másnapra főhősünk megszökik és nem sokra rá Red-et feltételesen szabadlábra helyezik, akinek szembe kell néznie az "intézményfüggőség" fogalmával, mivel olyan nagyon sokáig volt sitten, hogy tulajdonképpen már a börtön az otthona és a kinti világban nem tud mit kezdeni magával. Az öngyilkosság gondolata is foglalkotatja Redet, de eszébe jut barátjának tett ígérete és felkeresi a kaszálót, megtalálja az ajándékot és a szabályok ellenére elmegy Mexikóba. Az a jelenet amikor ők találkoznak az óceán partján az tele van azzal az érzéssel, hogy a remény milyen egy fantasztikus dolog és ha ez még barátsággal is párosul akkor nem lehet baj.
Egyszerűen a film minden egyes kockája magával ragadó és érzelmekkel teli. Nem csak a két főszereplő alakít fantasztikusat, hanem a rabtársak is nagyon el vannak találva. Mindenkinek van személyisége (ki buta, ki vicces, ki laza), de mindenki szerethető karakter (persze van igazi rossz fiú is bent, de őt nagyon óvatosan le is rendeznek az őrök, főleg, hogy Andy seggére fáj a foga).
Nagyon-nagyon sokáig lehetne érzelmekről, érzésekről és jelenetekről beszélni, de nem akarok. Ilyen filmekért érdemes filmeket nézni.
Végül pedig egy örök igazság:
Andy Dufresne:"Emlékezz, Red, a remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok sosem halnak meg,miként a rosszak sem élnek örökké."Zihuatanejo - Mexikó
