
Ugyanis megint kaptunk egy romantikus egyveleget, ami szerelmi történetnek kevés, vígjátéknak harmatgyenge -nem csoda, hisz nem is szánták annak-. Az a típus amiről, ha jobban belegondolok, felesleges is írni. (De ha már belevágtam...)
Danny (Adam Sandler), a jól menő plasztikai sebész valaha igazi lúzer volt: esküvője napján derült fény arra, hogy jövendőbelije teljesen hülyére vette és csalta ahol tudta. Főhősünk, hogy a további csalódástól megmentse magát, furfangos csajozási módszert alkalmaz: keserű sorsú házasnak adja ki magát, így felcsípve a gyanútlan áldozatokat. Sok évvel később -napjainkban- aztán összehozza a sors álmai nőjével, Danny azonban belekeveredik a hazugságokba; hogy mentse a menthetőt, asszisztenséből (Jennifer Aniston) és annak két gyermekéből rittyent magának egy kamucsaládot, akiknek végig kell hazudniuk egy egész Hawaii nyaralást. Innen már úgy vélem mindenki kitalálta a végét. Ugye? Remélem.
Mint mondtam, simán nézhető, még könnyebben felejthető kategória, amin a színészek egy fikarcnyit sem segítenek, még Nicole Kidman sem. (ha-ha.ha.) Úgy látszik -ez nem igaz, csak mentegetem a kíméletlen pénzgyáros gépezetet, azaz hállivúdot-, hogy szükség van ezekre a mozikra. Bevallom, én nyugodtan aludnék, ha eltűnnének a föld színéről, de jelenlétük sem aggaszt túlságosan. Azért aki mostanság tervez moziba menni, az inkább üljön be egy Fekete Hattyúra, becsszó: jobban jár.