Több szempontból felemás érzésekkel ülök neki ennek az írásnak. Legfőképpen azért, mert nem egészen azt kaptam, amit vártam, azaz amit előzőleg a trailerek sugalltak. A Rango ugyanis nem mese, ezt fontos letisztázni már így az elején. A Rango egy animációs film, egy vérbeli western, amit feldobtak (legalábbis megpróbálták) pár meseelemmel. Felemás az érzés, mert annak ellenére, hogy mást kaptam, nem vagyok csalódott, de mondom még egyszer: a Nickelodeon logó senkit ne tévesszen meg: 12 éven aluliaknak -legalábbis szerintem- nem ajánlott.
A történet ugyanakkor tizenkettő egy tucat: Rango (akit végig gyíkoznak, vagy embereznek, de ő bizony egy ízig-vérig kaméleon) a magányos, kicsit szerencsétlen és kétbalkezes főhősünk egy baleset következtében egy sivatag közepén találja magát, ám őt nem akármilyen fából faragták: elbaktat a legközelebbi -és egyetlen- városkába, ahol vadnyugati körülmények uralkodnak, s sok csetlés-botlásnak, no meg egy jókora adag szerencsének köszönhetően hamar a kis közösség sheriffje lesz. A rengeteg hazugság persze előbb utóbb utoléri még a legjóindulatúbb kaméleont is, s hogy a baj sosem jár egyedül? Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a város kifogy a vízből, a tartalékokat meglovasították és ha Rango nem segít valahogy, akkor az élet elhagyja a városkát.
Az egész filmet áthatja Johnny Depp figurája: nem csak Rango (akinek egyébként az eredeti hangját is Depp adja) kinézete emlékeztet kísértetiesen Raoul Duke-ra, de az egész viselkedése is. Nem mondom, hogy ez egy Félelem és Reszketés a Sivatagban, de rengeteg áthúzás van (mennyire megmosolyogtató a kikacsintás az autóúton), ami majd az egész mozira rányomja a bélyegét. Lehet rajta mosolyogni, vannak remek elszólások, de ezek csak percekig tartanak: a mérleg másik nyelvén szilárdan ott van, hogy amikor kell akkor bizony kegyetlenül hullanak a szereplők és valahogy keserédes is az egész sztori, a reménytelenség, a beletörődés. Remek kis mozi, de nem hagy maradandót: animációban még mindig a Pixar a legjobb, bármennyire is szeretném, de a Rango nem ér fel sem egy Wall-E-vel, sem egy Up!-pal, semmilyen szempontból. Ennek ellenére ajánlom, de -ha tehetjük- a csöppségeket hagyjuk otthon, ez nem a kicsiknek készült.
Az egész filmet áthatja Johnny Depp figurája: nem csak Rango (akinek egyébként az eredeti hangját is Depp adja) kinézete emlékeztet kísértetiesen Raoul Duke-ra, de az egész viselkedése is. Nem mondom, hogy ez egy Félelem és Reszketés a Sivatagban, de rengeteg áthúzás van (mennyire megmosolyogtató a kikacsintás az autóúton), ami majd az egész mozira rányomja a bélyegét. Lehet rajta mosolyogni, vannak remek elszólások, de ezek csak percekig tartanak: a mérleg másik nyelvén szilárdan ott van, hogy amikor kell akkor bizony kegyetlenül hullanak a szereplők és valahogy keserédes is az egész sztori, a reménytelenség, a beletörődés. Remek kis mozi, de nem hagy maradandót: animációban még mindig a Pixar a legjobb, bármennyire is szeretném, de a Rango nem ér fel sem egy Wall-E-vel, sem egy Up!-pal, semmilyen szempontból. Ennek ellenére ajánlom, de -ha tehetjük- a csöppségeket hagyjuk otthon, ez nem a kicsiknek készült.
