Alexandre Aja visszatalált a helyes útra. Azért kezdem soraimat a rendező említésével, mert nézés közben egy-egy pillanatra az ugrott be, hogy olyan, mintha Rodriguez filmet néznék, ez pedig valljuk be, nem akármilyen dicséret. Nem mondom, hogy páratlan filmművészeti alkotással van dolgunk, de az utóbbi évek egyik legjobb állatpara filmje a Piranha, ez kétségtelen. Aja nevéhez pedig ugyebár a remek Magasfeszültség mellett a kevésbé emlékezetes, de még mindig jónak mondható Sziklák Szeme és a már gyengébb Tükrök kapcsolható. Mindenesetre mostantól kezdve inkább úgy emlegetném: Alexandre Aja, a Piranha rendezője akinek volt az a fasza thrillere, a Magasfeszültség. Emlékeztek?Már csak azért is vagyok roppant elégedett, mert közel sem -sőt egyetlen jelenetet leszámítva egyáltalán nem- volt annyira gagyi, mint azt vártam. Jobban mondva, mint amilyennek az előzetesek alapján a filmet beállították: persze, hogy nem ad a sztori semmi -értsd: SEMMI- újat a hasonszőrű filmekhez, de a körítés tanítani való és tulajdonképp az ilyen moziknak ez a lelke. Amerika, tavaszi szünet a tónál, buli, pia, picsák, egy eldurrant agyú szoftpornós, meg egy 17 éves kanos, aki ahelyett, hogy vigyázna a kistesókra, nekivág a partinak. Erre jönnek a gyilkos kis halak, akik kiszabadulva a millió éves rabságukból svédasztalos reggelit varázsolnak a tóból. Mint mondtam: volt már ilyen ezerszer, láttuk már ezerszer. De! Nem így.
Mert itt bizony szakad a bőr, röpködnek a végtagok, lerágott kezek és lábak amerre a szem ellát, egyszóval igazi gyilok álomgyár, bőven a durvább fajtából, ugyanakkor kellemesen fenntartva az egyensúlyt a kamerába történő kikacsintásokban sem szenvedünk hiányt. A pontot az i-re pedig az teszi fel, hogy nem nyomtak le a torkunkon C kategóriás színészeket, hisz a film olyan nevekkel operál, mint Elisabeth Shue, Ving Rhames, Christopher Lloyd (!), de említhetném Adam Scott-ot, vagy Jerry O'Connell-t is. A főszereplőt alakító Steven R. McQueen-t pedig személy szerint nagyon kedvelem, A TVD-ben is bizonyított. Mit mondhatnék így a végére? Élvezetes kis popcornmozi, ami, bár horror, de nem ijeszt meg, vígjáték, de nem nevettet, egy jól eltalált keverék, amiből oly keveset találni. Ha pedig leütötték a magas labdát, akkor tessék jönni a folytatással; én várom.
Mert itt bizony szakad a bőr, röpködnek a végtagok, lerágott kezek és lábak amerre a szem ellát, egyszóval igazi gyilok álomgyár, bőven a durvább fajtából, ugyanakkor kellemesen fenntartva az egyensúlyt a kamerába történő kikacsintásokban sem szenvedünk hiányt. A pontot az i-re pedig az teszi fel, hogy nem nyomtak le a torkunkon C kategóriás színészeket, hisz a film olyan nevekkel operál, mint Elisabeth Shue, Ving Rhames, Christopher Lloyd (!), de említhetném Adam Scott-ot, vagy Jerry O'Connell-t is. A főszereplőt alakító Steven R. McQueen-t pedig személy szerint nagyon kedvelem, A TVD-ben is bizonyított. Mit mondhatnék így a végére? Élvezetes kis popcornmozi, ami, bár horror, de nem ijeszt meg, vígjáték, de nem nevettet, egy jól eltalált keverék, amiből oly keveset találni. Ha pedig leütötték a magas labdát, akkor tessék jönni a folytatással; én várom.
