Bár általában nem hagyok ki egy adandó alkalmat sem, hogy a mai magyar film helyzetét -és főképp minőségét- ecseteljem, azért arról sem szoktam megfeledkezni, hogy bizony mi is tudunk maradandót alkotni. Valami olyat, amit évtizedekkel később is szívesen előveszünk. A múlt század hetvenes éveiben a legendás páros Bud Spencer-Terence Hill szinte ontották magukból a bunyós vígjátékokat és sikerük egyfelől annak volt köszönhető, hogy szerethető volt az erőszak a filmekben, a hatalmas pofonok, a kocsmai verekedések, ahol vér nem folyt, haláleset pedig még csak véletlen sem történt, másfelől a páros annyira kiegészítette egymást, amire a filmtörténelemben nem sok példa akadt. Persze -én, mint a nyolcvanas évek gyermeke- nosztalgiával és örömmel nézem újra és újra a legendás pofonokat, de nem feledkezhetek és nem is szeretnék megfeledkezni arról, hogy megvolt a magunk Bud-Terrence párosa: Ötvös Csöpi és Dr Kardos (doktor) Tibor, azaz Bujtor István és Kern András.
Az egész még valamikor 1980-ban kezdődött, amikor javában tombolt a szocializmus és a krimivígjáték -legalábbis annak az esetleges itthoni sikere- elképzelhetetlennek tűnt. Bujtor ekkor készítette el az első Ötvös Csöpi filmet, a tihanyi Apátságból elrabolt kincs rejtélye körül forgó izgalmakkal, ez volt a Pogány Madonna. Érdekes, hogy amennyire átsüt a filmről az akkori rendszer, annyira feledtetni tudja ezt a nagybetűs hangulat; bár több szempontból sem volt Bujtoréknak könnyű dolguk, kezdve a rendőrautók beszerzésétől a kényes politikai utalások elkerüléséig sok mindennel -gondoljunk bele: nem véletlen nem a magyar nép egy büszke tagja volt a főgonosz-, a filmnek hihetetlen sikere lett itthon, majd egymillióan (!) nézték meg a mozikban a sorozatot. Melynek második tagja, melyben a Balatonba zuhant repülő és annak rakománya szolgáltatják az izgalmakat. Bár negatívumot nem tudok felhozni -és ez nagyjából igaz az összes részre-, talán a Csak semmi pánik lett számomra a legkevésbé emlékezetes, igaz erre anno csak két évet kellett várni, hisz a Madonna kalandjai után nem sokkal, 1982-ben volt a film bemutatója.
Újabb három év elteltével jött az Elvarázsolt Dollár, amely után a sorozatot az 1991-es Hamis a baba zárta. Előbbi filmben a pénzhamisítók, míg utóbbiban a drogcsempészek okoznak kellemetlenséget a legjobb magyar zsarupárosnak. Itt pedig akkor egy picit kitérnék a filmek lelkére: az Ötvös-Kardos párosra. Míg a Bud Spencerre nem csak kinézetben, hanem szinkronhangként is emlékeztető Bujtor a kissé vad, de nagyon ravasz és tapasztalt zsarut játssza remekül, addig Kern a rettentő önbizalommal, de annál kevesebb tehetséggel megáldott bénácska, de egyre nagyobb rangba kerülő kopót festi a filmvászonra. Arra, hogy melyikük a nagyobb géniusz, nehéz választ adni, szerethetőek, a filmek pedig tényleg, igazi örök klasszikusok, amik azért a rengeteg "mellék"szereplőnek is köszönhető: hisz olyanok játszottak a négy Csöpi moziban, mint Bánhidi László, Kállai Ferenc, Gór Nagy Mária... a sort napestig folytathatnám. Személy szerint nekem nagy szívfájdalmam, hogy nem készült több a sorozatból, illetőleg -de ez már tényleg csak az én megjegyzésem- számomra Bujtor a legek legje.
Az előbb persze -tudom, tudom- nem mondtam teljesen igazat: a kultuszt az ezredforduló után felélesztették és még három rész -melyek egyenként nagyjából egy órásak- készült el, immáron Zsaruvér és Csigavér címmel. Bujtor -akárcsak az ország- maga mögött hagyta a szocializmust, az érzést, a hangulatot és a főszerepet is átadta: immáron a feltörekvő ifjú tehetségeké a pálya, no meg Kardosé, aki rendületlenül képtelen megoldani bármit, persze immáron ezredesi rangban bénázik. Bár azt állítani, hogy a három új epizód (sorrendben: Zsaruvér és Csigavér I.: A királyné nyakéke (2001), Zsaruvér és Csigavér II.: Több tonna kámfor (2002), Zsaruvér és Csigavér III.: A szerencse fia (2008)) rossz lett, hazugság volna, azért már nem adták vissza teljesen a régi filmek sajátságos hangulatát. Persze, hisz ez már nem Ötvös mozija, ő már csak a háttérből segít, ez főképp az utolsó epizódnál teljesedik ki. Számomra, ettől függetlenül ezek a filmek még mindig szórakoztatóak és jók, jobbak, mint az ezredfordulót követő magyar filmek többsége. Hogy lett volna e még több része az Ötvös legendának? Bujtor nem tartotta kizártnak, amikor 2008-ban erről kérdezték; a kegyetlen sors azonban közbeszólt: a veszprémi Petőfi Színház igazgatóját, a magyar film és színház élet egyik legkiemelkedőbb alakját, a zseniális Bujtor Istvánt 2009 szeptember 25.-én elragadta a halál, ezzel elment a legenda. Mindössze 67 éves volt. Isten nyugosztaljon Csöpi bácsi.
Az egész még valamikor 1980-ban kezdődött, amikor javában tombolt a szocializmus és a krimivígjáték -legalábbis annak az esetleges itthoni sikere- elképzelhetetlennek tűnt. Bujtor ekkor készítette el az első Ötvös Csöpi filmet, a tihanyi Apátságból elrabolt kincs rejtélye körül forgó izgalmakkal, ez volt a Pogány Madonna. Érdekes, hogy amennyire átsüt a filmről az akkori rendszer, annyira feledtetni tudja ezt a nagybetűs hangulat; bár több szempontból sem volt Bujtoréknak könnyű dolguk, kezdve a rendőrautók beszerzésétől a kényes politikai utalások elkerüléséig sok mindennel -gondoljunk bele: nem véletlen nem a magyar nép egy büszke tagja volt a főgonosz-, a filmnek hihetetlen sikere lett itthon, majd egymillióan (!) nézték meg a mozikban a sorozatot. Melynek második tagja, melyben a Balatonba zuhant repülő és annak rakománya szolgáltatják az izgalmakat. Bár negatívumot nem tudok felhozni -és ez nagyjából igaz az összes részre-, talán a Csak semmi pánik lett számomra a legkevésbé emlékezetes, igaz erre anno csak két évet kellett várni, hisz a Madonna kalandjai után nem sokkal, 1982-ben volt a film bemutatója.
Újabb három év elteltével jött az Elvarázsolt Dollár, amely után a sorozatot az 1991-es Hamis a baba zárta. Előbbi filmben a pénzhamisítók, míg utóbbiban a drogcsempészek okoznak kellemetlenséget a legjobb magyar zsarupárosnak. Itt pedig akkor egy picit kitérnék a filmek lelkére: az Ötvös-Kardos párosra. Míg a Bud Spencerre nem csak kinézetben, hanem szinkronhangként is emlékeztető Bujtor a kissé vad, de nagyon ravasz és tapasztalt zsarut játssza remekül, addig Kern a rettentő önbizalommal, de annál kevesebb tehetséggel megáldott bénácska, de egyre nagyobb rangba kerülő kopót festi a filmvászonra. Arra, hogy melyikük a nagyobb géniusz, nehéz választ adni, szerethetőek, a filmek pedig tényleg, igazi örök klasszikusok, amik azért a rengeteg "mellék"szereplőnek is köszönhető: hisz olyanok játszottak a négy Csöpi moziban, mint Bánhidi László, Kállai Ferenc, Gór Nagy Mária... a sort napestig folytathatnám. Személy szerint nekem nagy szívfájdalmam, hogy nem készült több a sorozatból, illetőleg -de ez már tényleg csak az én megjegyzésem- számomra Bujtor a legek legje.
Az előbb persze -tudom, tudom- nem mondtam teljesen igazat: a kultuszt az ezredforduló után felélesztették és még három rész -melyek egyenként nagyjából egy órásak- készült el, immáron Zsaruvér és Csigavér címmel. Bujtor -akárcsak az ország- maga mögött hagyta a szocializmust, az érzést, a hangulatot és a főszerepet is átadta: immáron a feltörekvő ifjú tehetségeké a pálya, no meg Kardosé, aki rendületlenül képtelen megoldani bármit, persze immáron ezredesi rangban bénázik. Bár azt állítani, hogy a három új epizód (sorrendben: Zsaruvér és Csigavér I.: A királyné nyakéke (2001), Zsaruvér és Csigavér II.: Több tonna kámfor (2002), Zsaruvér és Csigavér III.: A szerencse fia (2008)) rossz lett, hazugság volna, azért már nem adták vissza teljesen a régi filmek sajátságos hangulatát. Persze, hisz ez már nem Ötvös mozija, ő már csak a háttérből segít, ez főképp az utolsó epizódnál teljesedik ki. Számomra, ettől függetlenül ezek a filmek még mindig szórakoztatóak és jók, jobbak, mint az ezredfordulót követő magyar filmek többsége. Hogy lett volna e még több része az Ötvös legendának? Bujtor nem tartotta kizártnak, amikor 2008-ban erről kérdezték; a kegyetlen sors azonban közbeszólt: a veszprémi Petőfi Színház igazgatóját, a magyar film és színház élet egyik legkiemelkedőbb alakját, a zseniális Bujtor Istvánt 2009 szeptember 25.-én elragadta a halál, ezzel elment a legenda. Mindössze 67 éves volt. Isten nyugosztaljon Csöpi bácsi.
