Jack Black csinál jó filmeket. Személy szerint én legalábbis nagyon jól szórakoztam -és bármikor képes vagyok újra meglesni- a Tenacious D-n. No meg a Rocksuli is egész jó volt, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem. Annak is megvan a maga bája, hogy minden filmjében így, vagy úgy, akár odaillik, akár nem, belecsempészi a zenét és a zeneszeretetét lehetetlen letagadni. No és a humor; hát abban sem utolsó a csávó. Szóval egy szó, mint száz, Jack Black csinál jó filmeket. De a Gulliver nem tartozik ezek közé.
Leginkább amiatt, hogy annyira nem tudták eldönteni mit is szeretnének, hogy az egész egy hatalmas -és nehezen fogyasztható- katyvasz lett. Családi filmnek ugyanis ez nem állja meg a helyét, mert valahol azért a minőség gúnyt űz az alapjául szolgáló műből. Kalandfilmnek szintén kevés, hisz a felépítés valahogy gyermeteg és bugyuta. Ugyanakkor persze voltak jó percei a filmnek, de túl kevés, ráadásul a hibái nagyon lenyomják az összképet. Az egyik leginkább irritáló gondról ugyanakkor muszáj szót ejtenem: ennyire pofátlan reklámot filmben jó ideje nem láttam. Értem én, hogy jó az Iphone, de amit itt művelnek, az azért erős túlzás.
Túlontúl nem is érdemes belemenni a történetbe; napjaink környezetébe helyezett bevezető után megkapjuk a jól ismert történetet Jack Black-esítve. Az alapötlet nem lenne rossz, de ennél a sztorinál ez egyszerűen nem működik és a gyenge közepes összképet is lehúzzák az idegesítő apróságok amik pluszban még ott vannak.
Szívesen mondanám, hogy kár érte, de akkor lettem volna őszintén meglepődve, ha ebből kihoznak ezzel a felállással valami fogyaszthatót. Nos, nem igazán sikerült.
Szívesen mondanám, hogy kár érte, de akkor lettem volna őszintén meglepődve, ha ebből kihoznak ezzel a felállással valami fogyaszthatót. Nos, nem igazán sikerült.