
A film az utóbbi évek egyik legjobban sikerült politikai thrillere. Bár hiányzik belőle a magával ragadó izgalom és a sodró lendület, mégis maximálisan odaszögezi a vászon elé a nézőt. Hogy miért? Többek között azért, mert Roman Polanski munkájáról van szó, aki képes olyan atmoszférát teremteni a filmhez (lsd. díszletek és a gyönyörű helyszínek, vagy akár az éles kritika Tony Blair politikájára), amitől a Szellemíró sokkal több lesz annál, mint ami. A belé csempészett apró és ízléses humor pedig csak még szórakoztatóbbá képes varázsolni az egész művet. Azt hiszem, maga a rendezés teszi olyan lebilincselővé az egész mozit, hiszen ezek mellett Polanski másik nagy erőssége az is, hogy elképesztően jól bánik a színészeivel, bravúrosan instruálja őket.
Pierce Brosnannek még sosem állt ilyen jól szerep, szinte lubickol Adam Lang karakterében. Ewan McGregor, mint mindig, most is kifogástalan alakítást nyújt, a hétköznapi író szerepében. Ahogy Tom Wilkinsonra és Olivia Williamsre sem lehet panaszunk. Bár ők olyan fontos szerephez, ha nem is jutnak, mégis fontos karaktereik hitelessége. További kellemes meglepetést okoz még Kim Cattrall, a Szex és New York Samanthája a miniszterelnöki titkárnő szerepében, akiből eddig nem igazán néztem ki, hogy komolyabb szerepben is meg tudná állni a helyét.
A Szellemíróval Polanski számos fesztiválon elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat, amit száz százalékig meg is érdemelt. A film persze nem több, egy stílusos, régi vágású politikai kriminél, ami néhol a régi Polanskit képes idézni, de ha már csak ezért is, egyszer megéri megnézni.
