"We got a Black Hawk Down, we got a Black Hawk Down. 61 is going down, he is going down..."Egy igazi ínyencfalat. Nagy kedvencem, sőt, a témában abszolút favoritom, így valószínűleg elfogult leszek, de vállalom. Egyetlen igazi fájdalmamat gyorsan megosztom veletek, hogy túl legyünk rajta.
Ez pedig nem más, mint a magyar cím. Nem tartozom azok közé, akiknél divat lett a magyar filmcímek erőteljes kritizálása, mert biztos vagyok benne, hogy bármennyire is egyszerűnek látszik, ez akkor is egy nehéz dolog: egy idegennyelvű filmcímet átteni magyarba úgy, hogy az nagyon sokszor az adott nyelv sajátosságaira épül, tehát a szó szerinti fordítás sok esetben vicces címeket eredményezne. Ugyanakkor mégis kapcsolódnia kell a filmhez, lehetőleg legyen frappáns, rövid és lényegretörő. Nos, mindezek figyelembevételével sem tudok mit kezdeni "A Sólyom végveszélyben" címmel. Értem én, hogy mire gondoltak, meg jól is hangzik, de nekem leginkább egy Nat Geo-s dokumentumfilm jutna róla az eszembe, ha nem tudnám, hogy miről van szó. Nos, ennyit erről, elég a szőrszálhasogatásból, és nézzük a csodát.
Igen, én vállalom, számomra ez a film maga a csoda, A Film. És nem egy szereplő, vagy mondjuk a rendező miatt, mert nagyon látni és érezni, hogy itt mindenki olyan 110%-os teljesítményt nyújtott, ami nagyon tiszteletreméltó, és az eredménye a tátott száj. A film minden része: szereplők, történet, táj, kamera, hangok, zene önmagában is hibátlan, együtt viszont teljes katarzis. Nézzünk néhány nevet a szereplők közül: Josh Hartnett, Eric Bana, Ewan McGregor, Tom Sizemore, William Fichtner, Ewen Bremner, Sam Shepard, Orlando Bloom, Jason Isaacs. Ez már önmagában kész nyálcsorgatás. Lássuk, kik vannak a kamera másik oldalán. Rendező: Ridley Scott, zeneszerző: Hans Zimmer, producer: Jerry Bruckheimer & Ridley Scott. A filmet 2 Oscar- és három BAFTA-díjra jelölték. Két Oscart el is hozott: legjobb hang és vágás. Nos aki megnézi a fimet, úgy érzem meg fogja érteni, hogy miért.
Térjünk át magára a cselekményre, amely teljes mértékben valós eseményekre épül, egy megtörtént katonai akciót dolgoz fel.
1993. Helyszín: Mogadishu, Szomália fővárosa, Afrika. Mohamed Ali Farrah Aidid hadúr milicistáival éhínségben, rettegésben és háborúban tartja népét. Az általa irányított népirtásban több tízezren vesztették életüket. A közelben állomásozó amerikai haderők tehetetlenül nézik a szörnyűségeket, mert nem avatkozhatnak közbe, csak ha parancs érkezik. 1993. október 2. Üzenet érkezik a központból: három forrás is megerősítette, hogy Aidid "kormányának" emberei gyűlést tartanak másnap a Hawlwadig úton. Így a parancs egyértelmű: másnap támadni kell.
1993. október 3. A terv egyszerű, 45 perc alatt végrehajtandó. Délután 3:32-kor indul a bevetés. 19 légijárművel, 12 szárazföldivel és 160 katonával. Négy ranger egység Sólyom (Black Hawk), a Delta Force Kommandó pedig Kismadár típusú helikopterekkel közelíti meg a célpontot. Az akció a megbeszélt terv szerint halad, egész addig, míg egy apró baleset történik: egy közlegény kiesik az egyik helikopterből. Innentől kezdve felborul a forgatókönyv és szép lassan elszabadul a pokol. A 45 percből 16 órás vérfürdő lesz, amiben 18 amerikai katona hal meg, 73 sebesülttel. Emellett vesztenek két hipermodern Black Hawk helikoptert is. A szomáliai áldozatokról hivatalos jelentés nem készült, becslések szerint körülbelül 1000-en vesztették életüket, az áldozatok száma ennek többszöröse.
Többet nem írok le a cselekményből, mert ezt a filmet egyszerűen látni kell. Nem lehet így visszaadni azt a hatást, amit a film nyújt. Az, hogy élethű, nem fejezi ki, hogy mennyire valóságos, mennyire ott vagy a csatatéren amikor nézed, érzed, hogy a füled mellett süvítenek el a golyók, és minden sarok mögött a halál les rád egy AK-47es csövéből.
"Leave no man behind" A jelmondat, amit minden amerikai katonának a szívébe véstek. Senkit nem hagyunk hátra. Sem élőt, sem holtat. A film tulajdonképpen erről szól. Arról az emberről, aki melletted harcol, akire tudod, hogy bármikor számíthatsz a csatatéren. Aki az életét áldozza érted, kérdés nélkül. Az a fajta bajtársiasság, ami csak katonák között alakulhat ki a harcmezőn. Hétköznapi ésszel és értelemmel, ezt nem tudjuk felfogni. Nem tudjuk elképzelni, hogy miként működhet az, hogy az életünket áldozzuk a másikért, és ezt gondolkodás nélkül, egy szemvillanás alatt megtesszük. Ez a film ezt az érzést oly annyira visszaadja, hogy engem folyamatosan a hideg rázott ki, akárhányszor megnéztem. Lenyűgöző, katartikus, megindító. És igen, ez a film vállalja, hogy hibáztak, hogy hibázott a parancsnokság, hogy rosszul mérték fel a helyzetet.
