A római birodalom az álomgyár egyik kiaknázhatatlan forrása. A téma legfrissebb feldolgozását Niel Marshall-nak köszönhetjük, aki ezúttal a híres IX. légió történetét vitte vászonra.A Krisztus utáni második évszázad Britanniájában járunk, ahol Quintus, egy barbár rajtaütés egyetlen túlélője, csatlakozik Virilus legendás kilencedik légiójához, akik a piktek rettegett csapatait készülnek kiűzni a birodalomból. Ám a légiót körülveszik és felmorzsolják. Quintus, egy maroknyi túlélővel tovább küzd a túlélésért; célja, hogy az egykori vezért, Virilust, kiszabadíthassa a barbárok fogságából.
Az első dolog, ami szemet szúrt nekem, az a gyönyörű színharmónia, amivel a rendező nagyon profil operál az egész film alatt. A mozi talán legnagyobb erőssége lett ez a szemet gyönyörködtető képi világ. Ami még esetleg örömet okozhat néhány embernek, azok a kellően brutális és véres harci jelenetek. Nekem ugyan nem elég, ha percekig csak levágott testrészeket és művér fröcsögését látom, ám mégis biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember arcára fog mosolyt csalni a film R besorolása. Viszont ez még bőven nem elegendő egy jó mozihoz.
Mert bizony a Kilencedik Légió több sebből vérzik, aminek talán legnagyobb hibájaként az eredetiség hiányát tudnám felróni. És most nem egy végtelenül eredeti forgatókönyvre, vagy sztorira gondoltam, hiszen a már megszokott kliséket is lehet sajátosan tálalni. Ám Niel Marshall ahelyett, hogy belevitte volna saját magát a művébe, inkább úgy lopkodta össze a film bizonyos jeleneteit, illetve beállításait más, méltán híres alkotásokból (Lsd.: Gladiátor, 300, Kill Bill, A Gyűrűk Ura,…stb.).
A színészekkel nincs sok gond, megfelelően hozzák a nem túl eredeti karaktereiket. Azt hiszem, amit ki lehetett hozni belőlük, azt ki is hozták. A zene kellően ritmusos egy ilyen filmhez, ám túlon-túl felejthető. A mozi zárása pedig egy igen nagy logikai bukfencre épít, megtépázva a mozi, már eleve szétszaggatott szárnyait. Ilyen téren leginkább az Arthur Királyra, vagy a Mennyei Királyságra emlékeztetett - bár ez utóbbinál a profi rendezés, és a remek alakítások, még éppen hogy meg tudták menteni a mozit.A kilencedik légió egy döcögő forgatókönyvre és a „meg nem koreografált” harcjeleneteire (amik azért igen látványosak, ezt el kell ismernem) tett fel mindent, ám ez közel sem elég. A szép képeken túl nem sok mindent képes nyújtani a film. Lehet, hogy egyszer végig lehet nézni, ám ha egy hasonló témájú mozira vágynál, inkább válassz valami mást, mert ennél szinte csak jobbat találsz.
