Sorozataddikció: The Walking Dead (2010-)

vasárnap, november 28, 2010 Bejegyezte: jangamen
Az AMC bizony nagyot húzott. Rendben, hogy egy kábeles adóról beszélünk, de akkor is: egy picit kockáztattak, hisz belevágták a fejszét egy aránylag -főképp a csatornához képest- magas költségvetésű zombis sorozatba, amire eleddig nem nagyon volt példa, pedig a téma adja magát, megvalósítani viszont már nem olyan könnyű, gondoljunk csak a műfajba vágó filmekre: pár remek mozi (Haláli hullák hajnala, 28 nappal később) mellett rengeteg szemetet termeltek a kategóriában. Frank Darabont neve azonban betudható volt valami pozitív előjelnek: itt valami készül, valami olyan, amiről beszélni fognak, ami nagy siker lehet.
A készítők pedig minden tekintetben felül teljesítettek, úgy gondolom. még a legszőrszálhasogatóbbak sem nagyon tudnak belekötni a már leadott négy epizód egyikébe se. Holott nem volt könnyű dolguk Darabontéknak: a legalapabb zombitörténetet -amit már számtalanszor láthattunk elsütni különböző filmekben- vitték tévére és mindezt úgy kellett összehozniuk, hogy a nézőket odaszögezze a készülékek elé.

Rick Grimes rendőrt egy bevetés során meglövik, s súlyos sérülése miatt kómába esik. Hetekkel később tér csak magához egy kórházi ágyon, azonban valami megváltozott. Élő embernek nyoma sincs, mindent feldúlva és szétrombolva talál: kész csoda, hogy ő életben maradt. A kezdeti sokkon túltéve magát hazaindul feleségéhez és kisfiához, azonban ekkor jön az igazi durvulás: a város tele van zombikkal és szinte semmi esély arra, hogy élve megússza az utat. Rick-et azonban nem akármilyen fából faragták: magához veszi az őrsön maradt fegyverkészletet és elindul, hogy megkeresse a családját, remélve, hogy valahol még élve találja őket.
Nincs tehát tulajdonképpen semmi egyedi ebben a történetben. Mégis, az utóbbi évek egyik legizgalmasabb szériája, nyakon öntve egy remek szereplőgárdával, illetve remekül elkapott cliffhangerekkel az epizódok végén. Apropó szereplőgárda: Rick szerepében Andrew Lincoln egyszerűen briliáns választás volt, hideg angolsággal kezeli az olykor kétségbeejtő helyzeteket is, nem esik ki a szerepből, minden mozzanata hiteles. Norman Reedus szerpeltetése (Testvérbosszú) viszont egy hatalmas -és pozitív- meglepetés volt. Az egyetlen gyenge pont számomra Sarah Wayne Callies, no nem mintha bele tudnék kötni, egész egyszerűen nem kedvelem, de nagyon nem.

Egy szó mint száz: a legjobb újoncról van szó, köszönjük meg az AMC-nek, hogy letették nekünk az asztalra ezt a hiánypótló sorozatot. Zombivadászatra fel!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...