Az angolok tudnak valamit. Tudom, ezt már elmondtam párszor, de az idő egyre inkább ezt igazolja, hisz a fájdalmasan rövid első évad után elérkezett az idő: kedvenc "újoncom" visszatért és annak ellenére, hogy ezt előzetesen lehetetlennek tartottam volna, még magasabbra emelte a mércét. A második évad első két része ugyanis akkorát ütött, hogy azóta is csak kábultan bambulok magam elé.
Adva van ugye öt nem túl példamutató életet élő fiatal, akiket utolér a végzet: társadalmi munka keretében törleszthetik az elkövetett vétségeiket. Egy napon azonban beüt a krach: egy hatalmas és furcsa vihar csap le a csoportra, s a fiatalok a kábulatból magukhoz térvén döbbenten veszik tudomásul: valami megváltozott. Mindannyian gazdagabbak lettek egy képességgel, valami olyannal, amit senki más nem tud. Kicsit Heroes szagú a dolog, ezen nincs is mit vitatkozni. Nem kicsit jobb viszont annál, ezen sincs mit vitatkozni.
Ugyanis az alacsony költségvetés -és az ezzel járó kevés helyszín, valamint csekély mennyiségű, de kifogástalan minőségű CGI- ellenére az E4 sorozata végig képes fenntartani a feszültséget, ugyanakkor egy epizód alatt is rengetegszer megnevettet, köszönhetően az iszonyat mód eltalált karaktereknek és azok megformálóinak. Minden ízében és mentalitásában igazi angol széria ez, összehasonlításképp gondoljunk csak arra: az E4 másik saját gyártása nem más, mint a négy év alatt elképesztő sikereket elért Skins. Nos tabuk itt sem igazán vannak, de nincs is rá szükség; épp ettől lesz egyedi és utánozhatatlan, még ha eleinte úgy is éreznénk: a Misfits lopott ötletet, ez a gondolat hamar semmivé foszlik majd.
Az első évad a viszonylagos ismerkedésről szólt, hisz -nem győzöm magam ismételni, bár úgy sem változtat semmin- a hat epizód irtózatosan kevés. Így pár álleejtéses csavart leszámítva a tavalyi év nagyjából a képességek megismerésével zajlott, aztán kaptunk egy akkora csavart a végére, ami napokig tartó elégedett mosolyt csalt az arcomra. Egyrészt, mert így kell befejezni egy ilyen évadot, másrészt mert már három résszel korábban megmondtam, hogy ez lesz A képesség, s igazam lett. Most pedig búcsút veszek a gondolattól, hogy mekkora király is voltam anno, s ugorjunk egyet a jelenbe: hisz elkezdődött a második évad.
Amely -mint azt már írtam- még magasabbra tette a lécet. Kérdéses persze, hogy a behozott -egyelőre ismeretlen- szereplővel mit kezdenek majd, de nem aggódok. Olyan fordulatokban gazdag két részen vagyunk túl, hogy a sorozat a teljes bizalmam élvezi: nem látok esélyt a minőségcsökkenésre az évad hátralevő részeit illetően. Mi legyen tehát a végszó? Üzennék. Azoknak akik még nem ismerik a Misfits-et, azt, hogy sürgősen kezdjék el nézni, mert nem tudják miről maradtak le. Azoknak, akik követik, nincs mit mondanom. Ők már tudják. Az E4-nak azt üzenném: könyörgöm. Könyörgöm több epizódért, mert ez a hat nagyon kevés. Nagyon nagyon nagyon.
Adva van ugye öt nem túl példamutató életet élő fiatal, akiket utolér a végzet: társadalmi munka keretében törleszthetik az elkövetett vétségeiket. Egy napon azonban beüt a krach: egy hatalmas és furcsa vihar csap le a csoportra, s a fiatalok a kábulatból magukhoz térvén döbbenten veszik tudomásul: valami megváltozott. Mindannyian gazdagabbak lettek egy képességgel, valami olyannal, amit senki más nem tud. Kicsit Heroes szagú a dolog, ezen nincs is mit vitatkozni. Nem kicsit jobb viszont annál, ezen sincs mit vitatkozni.
Ugyanis az alacsony költségvetés -és az ezzel járó kevés helyszín, valamint csekély mennyiségű, de kifogástalan minőségű CGI- ellenére az E4 sorozata végig képes fenntartani a feszültséget, ugyanakkor egy epizód alatt is rengetegszer megnevettet, köszönhetően az iszonyat mód eltalált karaktereknek és azok megformálóinak. Minden ízében és mentalitásában igazi angol széria ez, összehasonlításképp gondoljunk csak arra: az E4 másik saját gyártása nem más, mint a négy év alatt elképesztő sikereket elért Skins. Nos tabuk itt sem igazán vannak, de nincs is rá szükség; épp ettől lesz egyedi és utánozhatatlan, még ha eleinte úgy is éreznénk: a Misfits lopott ötletet, ez a gondolat hamar semmivé foszlik majd.
Az első évad a viszonylagos ismerkedésről szólt, hisz -nem győzöm magam ismételni, bár úgy sem változtat semmin- a hat epizód irtózatosan kevés. Így pár álleejtéses csavart leszámítva a tavalyi év nagyjából a képességek megismerésével zajlott, aztán kaptunk egy akkora csavart a végére, ami napokig tartó elégedett mosolyt csalt az arcomra. Egyrészt, mert így kell befejezni egy ilyen évadot, másrészt mert már három résszel korábban megmondtam, hogy ez lesz A képesség, s igazam lett. Most pedig búcsút veszek a gondolattól, hogy mekkora király is voltam anno, s ugorjunk egyet a jelenbe: hisz elkezdődött a második évad.
Amely -mint azt már írtam- még magasabbra tette a lécet. Kérdéses persze, hogy a behozott -egyelőre ismeretlen- szereplővel mit kezdenek majd, de nem aggódok. Olyan fordulatokban gazdag két részen vagyunk túl, hogy a sorozat a teljes bizalmam élvezi: nem látok esélyt a minőségcsökkenésre az évad hátralevő részeit illetően. Mi legyen tehát a végszó? Üzennék. Azoknak akik még nem ismerik a Misfits-et, azt, hogy sürgősen kezdjék el nézni, mert nem tudják miről maradtak le. Azoknak, akik követik, nincs mit mondanom. Ők már tudják. Az E4-nak azt üzenném: könyörgöm. Könyörgöm több epizódért, mert ez a hat nagyon kevés. Nagyon nagyon nagyon.