"A fiú felnő az apához. Az apa felnő a fiúhoz."A Superman visszatért nem tudjuk nem szeretni, mert árad belőle a tisztelet a korábbi Superman filmek felé, de valahol pont emiatt nem képes megállni a saját lábán, s felnőni az előzményekhez. Az Acélember 2006-os visszatérése nem sikerült túl rózsásan, olyannyira, hogy továbbra is folytatás után kiállt a félbehagyott széria. A lassan hömpölygő csaknem három órás játékidő és a következetlen részletek ellenére én mégis azt mondom, hogy a Superman visszatér jó film lett, és ha valóban Zack Snyder (Watcmen, Az Őrzők legendája) kezébe kerül a franchine, lesz dolga bőven.
A kripton szülöttei is csak emberek. Magasabb szinten járt a technológia, idősebb volt a filozófia, mégis hibáztak, és ezért az egész civilizációjuk elpusztult. Kivéve Supermant (Brandon Routh), aki szerencsésen túlélte a katasztrófát, de akit a nap táplálta energia még korántsem emel az emberek felé. Clark ugyanolyan érző és hívő élőlény, mint a bolygó többi lakója, csak az ereje révén ezt látványosabban, és nagyobb emelkedettséggel tudja művelni. Az új film problémás struktúrát választott azzal, hogy Louis (Kate Bosworth) köré épített egy családot. Louis férje (James Marsden) nem véletlenül lett pilóta, ez válasz arra, hogy a hősiesség nem rendkívüli adottság, hanem a cselekvő ember természetes tulajdonsága. A film nyitva hagyott nagy kérdése, egyben üresjárata, hogy hogyan kezelik a szerelmi háromszöget, és miként reagál erre az ifjú Superman.
Jor-El, Superman apja (Marlon Brando) azt mondja fiának, hogy az embereket nem lehet megváltoztatni. Mindig lesznek rossz emberek, így vannak problémák, amiket az embernek saját magának kell megoldani, Superman legfeljebb segíteni tud a rossz elleni harcban, de az nem mindig olyan egyszerű, mint nemezise, aki maga a gonoszság. Luthorban (Kevin Spacey) egyszerre testesül meg az intellektualitás és az emberi butaság. Ő nem a Kent farmon nevelkedett, hogy bármiféle kapcsolat fűzze a tömegekhez, mit számít néhány emberélet az örökkévalóságban? Kitty, Luthor naiv csinibabája Supermanhez hasonlóan tudja, hogy nagyon is sokat, úgyhogy sorsdöntő helyzetben képes helyes döntést hozni. Nem kell ehhez szuperhősnek lenni.
A színészek többsége hozza az elvárhatót, csak Kevin Spacey okozott nagy csalódást Luthor figurájával. Nem elég őrült, nem elég humoros, de nem is elég gonosz. Ripacs. A Supermant alakító Brandon Routh viszont maradéktalanul megfelelt az elvárásoknak, engem abszolút megvett és szívesen látnám a folytatásokban, he elkészülnek végre. Persze kérdés, hogy mennyire van szükségünk további Superman filmekre. A visszatér után egyre biztosan, és az nem egy restart. A film gyönyörűen van fényképezve, minden beállítás megér egy misét, így ha a forgatókönyv hemzseg is a hibáktól, Brian Singer nem hazudtolta meg rendezői vénáját. Persze nem mehetünk el szótlanul a szépséghibák mellett, a CGI csúcstechnológia nem tudja felejtetni velünk, hogy a melodráma túlsúlyba került az akcióval szemben, ami egy ilyen pop-kulturális ikonnál igencsak furcsa. Ott vannak a további rigolyák, a kriptonit, a Superman kosztüm, Superman fia pedig csupa ellentmondást rejt magában. Ezek mégis eltörpülnek, amikor felcsendül John Williams klasszikus zenéje, és az embert áthatja a nosztalgikus pátosz.
.
