Gondoltam ideje egy romantikus filmről is kritikát írni, de sajnos idén nem volt túl nagy a választék, olyan filmekből, amikről érdemes is írni. Az aktuális tini bálványok egymás után érkező filmjei, már nem azért, de szerintem nem éppen a legnézhetőbb kategóriába tartoznak. A minap is merő véletlenségből tévedtem be egy romantikus filmre, de kivételesen kellemes meglepetésben volt részem. A Drew Barrymore és Justin Long nevével fémjelzett Hétmérföldes szerelem kimondottan élvezhető és szórakoztató filmnek bizonyult. A rendező ez esetben nem túl ismert, de korrektül vezényeli le a dolgokat, igaz egy nem túl bonyolult filmnél ez nem tudom, mekkora érdemnek számít. A szereplők is hozzák a tőlük várható szintet.
A poénok nagy részét természetesen a két jó barát szolgáltatja kisebb szerepekben már őket is láthattuk. Továbbá, amolyan háttérszereplőként feltűnik egy Christina Applegate is, de az ő szerepe tényleg csak mellékes. Ami számomra nagy pozitívum volt, hogy alapvetően a már jól ismert romantikus filmek elemeiből építkezik, mégis összességében igyekszik végig pozitív és humoros maradni. Nem pedig egy mélyenszántó, papír zsebkendő áztató mondanivalót próbál a film felébe bele erőszakolni, mint a már említett egyéb romantikus filmeknél láthattuk.
A történet egy fősuli végeztével haza költöző lány és a pasija kapcsolatáról szól, akik nem épp akarnak a távolság ellenére sem szétmenni. Nem sejtve, hogy nem kevés nehézséget fog okozni a több órás repülőútnyi távolság és a magas jegyárak. Ennek ellenére lehetőségeikhez mérten igyekeznek minél gyakrabban egymás közelébe keveredni, de sem a munkájuk sem a család, de még a barátok sem könnyítik meg a helyzetet. Mint mondtam nem kell valami eget rengetően bonyolult sztorira számítani. Végtére is egy romantikus filmről van szó, annyi kivétellel, hogy jelen esetben kapunk a romantika mellé jó pár humoros percet is.
Abban az esetben, ha egy egyszerű, hátradőlős kis romantikus vígjátékra vágysz az idei felhozatalban még messze a legnézhetőbb darab, tény láttam már ennél jobbakat is, de a mai választékból messze kitűnik ez a film. Szerintem egyszer érdemes mindenképp leülni elé, egy bő másfél órás kikapcsolódáshoz tökéletes. A végső pontszám pedig lehet kicsit megtévesztő, mert valójában szívem szerint hat pontot érdemelne, de a silány választék miatt megelőlegeztem egy pluszpontot neki.
A poénok nagy részét természetesen a két jó barát szolgáltatja kisebb szerepekben már őket is láthattuk. Továbbá, amolyan háttérszereplőként feltűnik egy Christina Applegate is, de az ő szerepe tényleg csak mellékes. Ami számomra nagy pozitívum volt, hogy alapvetően a már jól ismert romantikus filmek elemeiből építkezik, mégis összességében igyekszik végig pozitív és humoros maradni. Nem pedig egy mélyenszántó, papír zsebkendő áztató mondanivalót próbál a film felébe bele erőszakolni, mint a már említett egyéb romantikus filmeknél láthattuk.
A történet egy fősuli végeztével haza költöző lány és a pasija kapcsolatáról szól, akik nem épp akarnak a távolság ellenére sem szétmenni. Nem sejtve, hogy nem kevés nehézséget fog okozni a több órás repülőútnyi távolság és a magas jegyárak. Ennek ellenére lehetőségeikhez mérten igyekeznek minél gyakrabban egymás közelébe keveredni, de sem a munkájuk sem a család, de még a barátok sem könnyítik meg a helyzetet. Mint mondtam nem kell valami eget rengetően bonyolult sztorira számítani. Végtére is egy romantikus filmről van szó, annyi kivétellel, hogy jelen esetben kapunk a romantika mellé jó pár humoros percet is.
Abban az esetben, ha egy egyszerű, hátradőlős kis romantikus vígjátékra vágysz az idei felhozatalban még messze a legnézhetőbb darab, tény láttam már ennél jobbakat is, de a mai választékból messze kitűnik ez a film. Szerintem egyszer érdemes mindenképp leülni elé, egy bő másfél órás kikapcsolódáshoz tökéletes. A végső pontszám pedig lehet kicsit megtévesztő, mert valójában szívem szerint hat pontot érdemelne, de a silány választék miatt megelőlegeztem egy pluszpontot neki.
