A 80-as évek akcióhősei mindig oda lőttek, ahol az a legnagyobbat robbant és egymaguk képesek voltak egész hadseregeket a tágasabb túlvilágra küldeni. Ha súrolta is őket egy-két golyó, túl menők voltak hozzá hogy számottevő problémaként kezeljék a dolgot és „kinyiffansz” tekintettel irtották tovább az ellent. Aztán a 90-es évekre az egy perc alatt elhalálozók száma lényegesen megcsappant, miután a Die Hard megmutatta hogy a cool-faktor az izomkolosszusok nélkül is működik, és a halandófajta is képes férfi archetípusként funkcionálni, így többek között olyan színészek válhattak akciósztárrá, mint Nicolas Cage vagy John Travolta. Érezve az új idők szelét a tesztoszteron kolosszusok már csak erős öniróniával (Két tűz között), paródiákban (Utolsó Akcióhős) vagy vígjátékokban (Állj, vagy lő a mamám!) maradtak életben. Schwarzenegger így más vizekre evezett, Stallone pedig kínosabbnál kínosabb szerepekben bukdácsolt, amíg a Rocky Balboával magára nem talált a későn érkező folytatások kétezer utáni áradatában.Az Expendables annak ellenére képes követni az „egy az egymillió ellen” vágású akcióorgiák sorát, hogy egy zsoldos csapatról szól, mivel ennek tagjai egymást felváltva aprítja az éppen arra kárhozottakat, mindenkinek jut legalább egy testhezálló akció, két robbanás között pedig válogatott egysorosokkal oltják egymást, mialatt nemcsak überlazák maradnak, de kellően önreflektívek is. Ez a jellemvonás különösen jól jön, amikor Stallone motiváltsága kísérteties párhuzamba kerül a Rourke által pazarul előadott anekdotával: Stallone tehát tisztára szeretné mosni a lelkét, megint valami nemesebbért cselekedni, ezáltal erkölcsi töltettel felruházva a filmet, de még mielőtt túl komolyan venné magát, ellő egy kupac fegyvertárat, elvág egy köteg artériát és kubista festményeket kerekít az arcukat befestő katonákból. Az akciójelenetek tehát kellően feszesek, ha egy géppuska durrogtatás unalmasra is sikerülne, a vágás alaposan feldobja, a hangok pedig kiütik az ember dobhártyáját.
Dani Áron
A VHS-kor gyermekei elejthetnek egy könnycseppet, a 80-as, 90-es és 2000-es évek akciósztárjait összehozó tabló jól sikerült, még a kis termetű Jet Li és a szociális érzékenység tüneteivel küszködő Statham is összefér az izomszagú karikatúrákkal. Stallone az utóbbi években végbement reinkarnálódása után sem hazudtolta meg magát, saját figurái, a Rocky és a Rambo feltámasztása után a letűnt akcióhősöknek is méltóképp rója le tiszteletét, akikre ma nagyobb szükség lehet, mint gondolnánk.
