Stanley Kubrick 1980-as horrorfilmje, melynek alapjául Stephen King azonos címen íródott (The Shining) novellája szolgált. A film mégis elüt a rajongók által ismert novellától. A könyv tulajdonképpen egy alapot szolgáltatott a forgatókönyv megírásához. A rendező a történetet átalakítva, saját ötleteit, elgondolásait vitte bele a filmbe, mindezt Kubricktól megszokott sajátságos és egyben zseniális módon. A forgatóköny megírásánál talán a horrorfilmek újraértelmezése volt a cél. Hiszen a mai napig a Ragyogás tekinthető a horrorfilmek alapkövének, pont sajátossága miatt.
A fontos eszköze a fénnyel történő játék. Más horrorfilmekkel ellentétben a Ragyogásban nem találkozhatunk elhagyatott sötét szobákkal, villogó neonfényekkel. A rendező pont ellenkezőleg a fénnyel próbál olyan hatást gyakorolni a nézőre, melyre más horrorfilmek nem képesek. A jelenetek nagy része is mind nappal játszódik. A hotel szűk folyosóin, az ablakokon beszűrődve, mindenhol nagyon erős a fényhatás. Végig kivilágított jelenetekkel találkozunk a film alatt. Pontosan a túlzott megvilágítás miatt képes ilyen borzongást kiváltani a nézőből. Még a sövénylabirintusban játszódó zárójelenetben is, minden mozzanat tisztán kivehető. A mindenhol vastagon elterülő fehér hó miatt világossá válik a jelenet.
Természetesen a jeleneteknél, úgy az egész film alatt nagyon nagy hangsúlyt fektet a rendező a zenére. A zene a film előrehaladtával fokozatosan bontakozik ki, erősödik fel és kap egyre nagyobb hangsúlyt. Rendkívül erős, valahol felerősödik, máskor elnémul, néha talán pánikhangulatot keltő a zene, ami mindvégig fokozza a filmben és a nézőben a feszültséget. Az izgalom fokozásában nagy szerepet játszottak Bartók Béla és Ligeti György témái is.
De mégis a legfontosabb a nagyon erős képi világ. A film rögtön egy hosszú expozícióval indít. A kamera, vágások nélkül végigköveti az autót a hatalmas tájon. Ezzel a rendező megteremti a film hangulatát és tempóját. Alapvetően a Ragyogás egy elég vontatott és lassú film, tele van hasonlóan elnyújtott jelenetekkel. Kubrick véleményem szerint előszeretettel használ steadycamet. Ez betudható annak is, hogy a steadycam használat akkor vált elterjedté a filmkészítésben (először a Maraton életre-halálra című filmben használták) Ez a fajta kameramozgás a legmeghatározóbb az egész filmben. Ezzel is érzékelteti a film lassúságát és kelti vele a feszültséget. A szereplőket lassan vagy éppen gyorsan végigköveti a kamera pl.: a mindenki számára ismert jelenet mikor Danny tricikliét hajtva végigmegy a hotel egyik emeletén. A kamera végig egyetlen snittben követi Danny mozgását. Ezzel a fajta mozgással a kamera úgy viselkedik, mintha lebegne, úszna a levegőben. Ez a jelenet talán az egyik leghátborzongatóbb. A nézőnek sejtése sincs, hogy mikor történik valami váratlan esemény. Szépen lassan. Ez a lényeg. Ezzel is borzolva az amúgy is már gyenge szálakon függő idegeinket.
Mindent összevéve Kubrick bebizonyította, hogy filmje legyen dráma, sci-fi vagy, mint a Ragyogásnál, horror, mindig képes valami újat, nem megszokottat nyújtani a nézők számára.
Természetesen a jeleneteknél, úgy az egész film alatt nagyon nagy hangsúlyt fektet a rendező a zenére. A zene a film előrehaladtával fokozatosan bontakozik ki, erősödik fel és kap egyre nagyobb hangsúlyt. Rendkívül erős, valahol felerősödik, máskor elnémul, néha talán pánikhangulatot keltő a zene, ami mindvégig fokozza a filmben és a nézőben a feszültséget. Az izgalom fokozásában nagy szerepet játszottak Bartók Béla és Ligeti György témái is.
Mindent összevéve Kubrick bebizonyította, hogy filmje legyen dráma, sci-fi vagy, mint a Ragyogásnál, horror, mindig képes valami újat, nem megszokottat nyújtani a nézők számára.
