Végre egy igényes animációs film, ami nem az államokból érkezett. A Sárkányvadászok egy francia-luxemburgi-német koprodukcióban született mű, sajátos gondolat- és látványvilággal. A hős lovagoknak, a nagyszájú útitársaknak, a hatalmas sárkányoknak és a fura figuráknak köszönhetően, minden adott egy sikeres és jó meséhez. Bár szerintem, az
Így Neveld a Sárkányodat jóval erősebb alkotás, azért a Sárkányvadászok mellett sem szabad csak úgy elmenni.
Két botcsinálta sárkányvadász - a vékony, de szószátyár Gwizdo és a hatalmas ám hallgatag Lian Chu – próbálkozik a megélhetéssel, mikor a sors összehozza őket Arthurral, az öreg királlyal. Az uralkodó elmesél nekik egy jóslatot, miszerint hamarosan visszatér a valaha élt legveszélyesebb sárkány, a Világfaló. A király rengeteg aranyat ígér annak, aki elpusztítja a fenevadat. Hőseink el is vállalják e nemes feladatot az előlegért, ám eszük ágában sincs szembeszállni a Világfalóval, és megöletni magukat. Viszont a király unokahúga, Zoé a nyakukon marad, így el kell hitetniük vele, hogy a hatalmas sárkány nyomában vannak. Útjuk alatt egyre több pontja elevenedik meg a jóslatnak, egyre közelebb kerülnek a veszedelmes Világfalóhoz.
A mese Amerikában kimondottan elfeledettnek minősül, hisz a mozikig el sem jutott. Csak DVD-n jött ki, díjakra pedig különösebben nem is számíthatott. Na, és ez az, amit nem értek. Fantáziadús, kimondottan egyedi látványvilággal, mesébe illő karakterekkel. Lehet, a sztori kicsit sablonos, a karakterekre pedig rá lehet ismerni más alkotásokból (Shrek, Toy Story, stb.), ám ezek az elemek nem zavaróak. Több visszhangot érdemelt volna, hisz a Sárkányvadászok - ugyan néhol túl rémisztő és talán túlságosan is komor - egy egyszerű, jól működő, élvezhető mese.
