Mikor 1999-ben felütötte a fejét a hatalmas sikereket elérő The Blair Witch Project, nem hittük volna, hogy egy külön zsáner születik a horror ezen alműfajából. Találkozhattunk azóta rengeteg hasonló alkotással, melyek közül a legkiemelkedőbb véleményem szerint a Paranormal Activity, a Lake Mungo (már ha azt ide sorolhatjuk) és a spanyol [Rec] voltak. Mindhárom mű magában hordozza a műfaj főbb jellegzetességeit; képesek olyan hatást kelteni, mintha a borzalom megtörtént volna, továbbá nem igazán derül fény a történteket körülölelő rejtélyre sem. Ezek azok az elemek, melyek miatt egy ilyen film igazán nyugtalanítóvá válhat, és pakolhatja tele zöld hasúval a készítők zsebeit.
A minimalista [Rec] nem véletlenül robban akkorát, hiszen minden tényező adva volt a másfél órás rettegéshez - nyomasztó, klausztrofób helyszín, fertőzött emberekkel körülvéve és egy kisebb csapat, melynek tagjai csak túl szeretnék élni az egész tébolyt. A feszültség magas volt végig a filmben, hisz fogalmunk sem volt, miért történik mindez… egyszerűen csak bekövetkezett (és mint tudjuk, a legnagyobb cidrifaktor, mindig az ismeretlentől való félelem).
A második rész ugyanott folytatódik ahol az előző véget ért. Négy kommandós hatol be a külvilágtól elzárt épületbe, egy orvos kíséretében. A doki vérmintát szeretne begyűjteni egy fertőzöttől, később aztán érdekes dolgok derülnek ki, mind az orvosról, mind az épületben terjengő vírusról. Majd szép lassan választ is kapunk mindenre…
A második rész ugyanott folytatódik ahol az előző véget ért. Négy kommandós hatol be a külvilágtól elzárt épületbe, egy orvos kíséretében. A doki vérmintát szeretne begyűjteni egy fertőzöttől, később aztán érdekes dolgok derülnek ki, mind az orvosról, mind az épületben terjengő vírusról. Majd szép lassan választ is kapunk mindenre…
És pont ez itt a baj. A [Rec] 2-vel az a bibi, hogy próbál választ adni mindenre, amit az első részben láthattunk és emiatt elveszíti varázsát. Mindemellett eléggé nagy zagyvaságot is találnak elénk (már negyedóra elteltével fogtam a fejem, és ez nálam semmi jót nem jelent). A játékidő előrehaladtával egyre kevésbé képes a néző komolyan venni a látottakat, így a mű majdnem hogy teljesen elveszti az előző résszel kiérdemelt feszült légkörét. Amitől mégis nézhető tud maradni, az nem más, mint a technikai megoldások. Szerintem – akárcsak az első rész -, a [Rec] 2 is iszonyatosan jól meg van csinálva, és ez külön öröm, lévén hogy nem egy hollywoodi produkcióról van szó.
A film tartalmaz jó ötleteket (sisak-kamera, Chris Cunningham szerű képi világ, végkifejlet), de ezekből sajnos nem kapunk annyit, hogy képesek legyenek megmenteni a film önmaga paródiájává fordulását. Tudom, sokaknak nem jön be ez a fajta kamera-ráncigálós megoldás, ezért megértem, ha valakinek, egy ilyen jellegű alkotás sem nyeri el tetszését. Viszont a [Rec] 2 esetében azt mondom: még a műfaj szerelmesei is jobban teszik, ha inkább mást választanak, mert ennél azért jóval igényesebb produkciókkal is találkozhatunk.
