Megosztom

Tom Tykwer volt az, aki majd egy évtizeddel ezelőtt új erőt merített a német filmgyártásba, a Lé meg a Lola című függetlenfilmmel, továbbá a zseniálisan összerakott Parfümöt is neki köszönhetjük 2006-ból. Legutóbbi alkotása a Bűn Árfolyama sajnos a közelébe sem ér a fentebb említett műveihez. A film felejthető és sablonos, mely ezúttal a bankok korrupt világába kalauzol el minket.
Louis Salinger (Clive Owen) Interpol-ügynök és Eleanor Whitman (Naomi Watts) kerületi ügyész mindent kockára téve küzdenek a világ egyik leghatalmasabb és legbefolyásosabb bankja, az IBBC ellen. Lassan nem csak arra jönnek rá, hogy a bank, különböző terrorcselekményeket pénzel, de a legfőbb hatóságok és az alvilág is a kezükben van, ahogy az amerikai kormány és a titkosszolgálat is. Nyomozásuk során egy nemzetközi összeesküvés kellős közepében találják magukat, ahol a következő célpontok ők maguk lesznek, és senki másra nem számíthatnak, csak egymásra.
A film leginkább egy dobozra hasonlít, ami nagyon szépen be van csomagolva, ám belül üres. Félreértés ne essék, a mozi egész szórakoztató, sőt az utóbbi idők egyik legjobb lövöldözős jelenetét is tartalmazza, ám ahhoz nagyon kevés, hogy mély nyomot hagyjon az emberben. Clive Owen ismét jó a szerepében, de azért megnézném egyszer, milyen, ha nem ugyanazt a karaktert kell elővennie, akit gyakorlatilag minden filmjében alakít. Naomi Watts pedig inkább a háttérben marad apró szerepében, de a férfi szemeket addig is gyönyörködteti.
A rendező előző munkáit figyelembe véve valami nagyobbat várna az ember, így a film egy kisebb csalódás számomra. Azért remélem legközelebb is együtt dolgozik majd Frank Griebe operatőrrel, mert ketten együtt gyönyörű képeket adnak hozzá a filmhez, ahogy azt tették már a Parfüm esetében is.
A Bűn Árfolyama a tipikus példa arra, mikor egy jó ötlettel dolgozik egy jó rendező, aki jó színészeket instruál, viszont a végeredmény mégsem az igazi. Egynek azért megteszi.