Érdekes műfaj a fekete-komédia, olyan mintha az ember sózott krémest enne, keverednek az érzések és az ízek, de nagyon nehéz elkapni a megfelelő arányt, hogy ne billenjen át egyik oldalra se a mérleg nyelve. Bobcat Goldthwait író-rendezőnek ez most sikerült, kikavarta a megfelelő elegyet ahhoz, hogy egy szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató és a műfajhoz méltóan kellően mélabús filmet tegyen le az asztalra. Igaz, hogy Robin Williams itt sem tudta levetkőzni az általa alakított karaktert -gondolok itt arra, hogy ő a filmjei 90%-ában olyan bele lehet rúgni tízszer, de nem szól vissza figurát hoz-, de ez most úgy passzolt, nem lógott ki a lóláb, simán érthető volt gyakorlatilag minden lépése. Azt nem állítom, hogy A világ legjobb apja depresszióba ránt, de nem egy vidám történet, elmosolyodni csupán a helyzetkomikumokon lehet és azokból sincs túlontúl sok. A tovább mögött nézzük mitől is lesz Williams a világ legjobb faterja.
Rossz szavunk nem lehet a színészekre, mint írtam Williams-nek jól áll a karakter (nem véletlen), Daryl Sabara pedig játszva, kisujjból hozza a kretén karaktert, de mindent összevetve érződik a filmen, hogy amolyan DVD mozinak készült (mert annak készült). Egyszer jó volt és nem az a végigszenvedő fajta, de ugyanakkor kiszámítható, bár logikusan kiszámítható, úgyhogy túlontúl ez nem róható fel a filmnek. Korrekt iparosmunkát kaptunk, amit egyszer bőven meg lehet nézni, de nem emelkedik ki messze az átlagból. Akinek a műfaj fekszik, azoknak mégis merem ajánlani, mert nem árasztanak el minket hasonló alkotásokkal (többek közt azért, mert ezek a filmek nem számíthatnak nagy anyagi sikerre).
