Az 1973-as Aljas Utcák után három évvel Martin Scorsese örökre beírta nevét a nagy filmlexikonokba. Megalkotta élete talán legnagyobb művét, a Taxisofőrt. Scorsese mozija nem kis botrányt kavart akkoriban, mely még az utókorra is nagy hatással volt, mind a magánéletben, mind szakmai szempontból.
Travis Brickle kóros álmatlanságban szenved, mióta leszerelt. Kamatoztatva alvászavarát, a huszonhat éves férfi taxisofőrnek jelentkezve vállalja a legveszélyesebb környékeket, és az azzal járó kockázatot. A műszak elteltével, Travis pornó mozikban üti el az idejét. Egyre magányosabbá válik, és egyre inkább kezd elszakadni a társadalmi normáktól. Fokozatosan elmerülve a város mocskában, Travis úgy dönt, cselekednie kell.
Travis Brickle kóros álmatlanságban szenved, mióta leszerelt. Kamatoztatva alvászavarát, a huszonhat éves férfi taxisofőrnek jelentkezve vállalja a legveszélyesebb környékeket, és az azzal járó kockázatot. A műszak elteltével, Travis pornó mozikban üti el az idejét. Egyre magányosabbá válik, és egyre inkább kezd elszakadni a társadalmi normáktól. Fokozatosan elmerülve a város mocskában, Travis úgy dönt, cselekednie kell.
Nézzük meg egy kicsit a mű hátterét, hisz, ahogy az lenni szokott a legtöbb kultuszfilm esetében, a Taxisofőr is rögös utat járt be, míg eljutott a mozikba.
Paul Schradert miután felesége elhagyta, pirulákon élve járt pornómoziról pornómozira. Életének mélypontján mégis sikerült valami maradandót összehoznia (a későbbi Dühöngő Bika mellett). Megalkotta a hetvenes évek egyik legnyersebb és legdurvább forgatókönyvét, a Taxisofőrt. A kérdés csak az volt, hogy ki fogja filmre vinni Travis ámokfutását. Bár sokan szerettek volna a rendezői székben ülni, végül Brian De Palma volt az, aki nem tágított a film megvalósítása mellől. Beajánlotta a szkriptet Michael és Julia Phillips producereknek, akiknek nagyon tetszett az anyag, de nem találtak olyan kiadót hozzá, amelyik szívesen kihozta volna ezt a szokatlanul durva és kegyetlenül őszinte filmet. A terv már majdnem meghiúsult, mikor az Aljas Utcák megtekintése után a Philips házaspár „megvilágosodott”. Számunkra már nem is volt kérdéses, Scorsesenek kell rendezni a filmet. Az egyetlen kikötés csak az volt, hogy Robert De Niro játszhassa a főszerepet, aki szerencsére rögtön rá is bólintott az anyagra, belevetve magát a New York-i taxisok életébe.
Paul Schradert miután felesége elhagyta, pirulákon élve járt pornómoziról pornómozira. Életének mélypontján mégis sikerült valami maradandót összehoznia (a későbbi Dühöngő Bika mellett). Megalkotta a hetvenes évek egyik legnyersebb és legdurvább forgatókönyvét, a Taxisofőrt. A kérdés csak az volt, hogy ki fogja filmre vinni Travis ámokfutását. Bár sokan szerettek volna a rendezői székben ülni, végül Brian De Palma volt az, aki nem tágított a film megvalósítása mellől. Beajánlotta a szkriptet Michael és Julia Phillips producereknek, akiknek nagyon tetszett az anyag, de nem találtak olyan kiadót hozzá, amelyik szívesen kihozta volna ezt a szokatlanul durva és kegyetlenül őszinte filmet. A terv már majdnem meghiúsult, mikor az Aljas Utcák megtekintése után a Philips házaspár „megvilágosodott”. Számunkra már nem is volt kérdéses, Scorsesenek kell rendezni a filmet. Az egyetlen kikötés csak az volt, hogy Robert De Niro játszhassa a főszerepet, aki szerencsére rögtön rá is bólintott az anyagra, belevetve magát a New York-i taxisok életébe.
A film erőteljesen megosztotta az akkori közönséget. Hiszen ne feledjük, Scorsese ekkor még pályája elején volt. No meg hol voltak akkor még az olyan filmek, mint a Sebhelyesarcú, vagy a Kutyaszorítóban. Akkoriban még, az erőszakos jeleneteket tekintve teljesen más volt a mérce. A Taxisofőrt szinte minden oldalról érte támadás; feministák, a republikánusok, vagy épp a feketék jogaiért harcoló szervezetek kritizálták erősen a filmben látottakat. Majd egy évtizeddel később újabb botrány érte. Egy John Hickley nevű pszichopata merényletet követett el az akkori elnök, Ronald Reagan ellen, mondván ő csak Jodie Foster figyelmét szerette volna magára vonni, Travisről példát véve. Ugyan a támadás nem járt sikerrel, egy nyugtalanító kérdést hátrahagyott. Mennyire veszélyes a filmbéli erőszak a való világra nézve?
Na de kanyarodjunk vissza ehhez a remekműhöz. A filmet 4 Oscarra jelölték, ám ezek közül sajnos egyet sem sikerült neki díjra váltania. De tény, hogy nem véletlenül vált kultfilmmé a Taxisofőr. Az olyan elemek, mint Robert De Niro tükör előtti arcoskodása, a gőzölgő kanálisok, a vörös neonfények, Herrman kiábrándult Jazz-akkordjai vagy a végtelen brutalitás feledhetetlenné teszi ezt a kiváló filmet. Igazi sokszor-nézős darab, mindenkinek kötelező! 
„You talkin’ to me?”
a tovább mögött megtalálod a trailert...
