Megosztom

Mivel a 2006-os év egyik legjobb filmje volt a Család kicsi kincse, nagyok voltak az elvárásaim a Tiszta Napfénnyel szemben. Hogy mi köti össze e két kiváló mozit? 3 producer, Alan Arkin, aki ismét egy bogaras öregurat, nagypapát alakít, nem is akárhogy.
A helyszín ugyanaz a kihalt és elhagyatott Albuquerque, amit már a fent említett filmben is megismertünk. A hangulat pedig egy az egyben a Család Kicsi Kincsét idézi, legalábbis számomra.

Rose, aki a középiskolában még igen nagy népszerűségnek örvendett, harmincas éveinek hajnalán arra eszmél, hogy fiát egyedül neveli, egy házasember szeretője, takarítónő, és nem sok mindent tud felmutatni, imádott gyerekén kívül. Apja, Joe, otthon lóg egész nap, várva, hogy a sült galamb a szájába repüljön. És persze ott van a lázadó Norah, Rose húga, aki egész nap az apjuknál lóg. Hogy Rose kisfiát magániskolába írathassa, húgával együtt egy érdekes vállalkozásba kezdenek; halálesetek után vállalnak takarítást. Ahogy az üzlet kezd beindulni, úgy a két hölgy is próbálja összerakni szétesett életét.

Amy Adams és Emily Blunt tökéletes választás volt a két testvér szerepére. Szépek és hitelesek. Mellettük Alan Arkin és a bolti eladót alakító Clifton Collins Jr. az, akit kiemelnék alakításukért. A karakterek és a szituációk egyaránt hitelesek és magával ragadóak. Persze senki se várjon világrengető alkotást. Igazán választ sem kapunk sok kérdésre, amik a film kapcsán felmerülnek, de kapunk egy szeletet a Lorkowski család életéből, és ez a szelet igazán finom. Talán még repetáznék is belőle, ha olyan hangulatom lenne.
A Tiszta Napfény egy nagyon aranyos film. Morbid, fanyar, ugyanakkor végtelenül őszinte és szívmelengető alkotás, amit nem lehet nem szeretni.